Kornis Mihály: Feliratok a fehér égen. Válogatott írások, előadások, blogok (Pozsony, 2008)
Például
Szorongató kérdés. Babits hiányában nincs tekintély előttem. Az irodalmi életben nincs senki, akit érdemes volna nagy művel megsértenem, ha fáj a lesújtó véleménye rólam, ahogyan József Attila megsértette Babitsot az Egy költőre című versben, de bocsánatot kérni sem tudnék, ugyan miért s kitől, különösen nem akkora remekművel {Magad emésztő), mint ő - lehet, hogy nekünk már lehetetlen is akkora verset írni, el van tüsszentve az a birodalom —; Babits hiányában nincs már kitől kérni, nincs ki elé fiúi szeretettel odatérdelni, nincs kinek a kedvéért megtanulnom például franciául. Mi maradt Babitsból? Olvashatom tökéletes verseit, leggyakrabban az e fokon is jóval túl emelkedő Jónás könyvét, olyankor, amikor pokoli rosszkedem van - hogy végre fölébredjek. Vagy elmormolom az Esti kérdést, mikor hanyattfekve bámulom a csillagos eget. Munka előtt felcsaphatom az európai és a magyar irodalom történetét, hogy néhány mondat erejéig együtt lehessek valakivel, akinek éppúgy halálosan komoly, egyszersmind játékos varázslat az írás, ahogy nekem, vagy publicisztikáinak válogatott kötetét kapom elő, csak az eszem meg ne bomoljék a mai sajtó egyikmásik szövegszerű produktuma láttán. Babits hiányában a művei maradnak. S feltámadásának, feltámadásunknak esztelen reménye.-260-