Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
11 A tündérmeséből rémálom lett
Már az sem volt helyes, gondoltam a kabátomat véve, hogy Aczél velem megpróbálhat fraternizálni, már az is baj, hogy benne vagyok egy delegációban, amelyiknek Aczéllal kell felvennie a kabátját. Mert erre ment ki a játék: vegyük fel a kabátunkat együtt. Ez volt a Kádár-zen. ’56 húsából mindenki egyék - és megvilágosul. Megúsztam. Másképp szenvedtem, mintha eladtam volna magam, de sokáig szenvedtem, és nem csak ártadanként, hanem öncsalóként is. Aki csak azt nem tudja, hol él. Aki nem nézett szembe azzal, hogy akarva-akaratlanul hasonulnia kell egy 1918 óta hazugságban élő társadalom önképéhez. Amelyik letagadja a múltját. A Monarchiát éppúgy, mint ’44-et vagy ’56-ot. Ezt próbáltam kivédeni a túlságosan is hangos igazmondásommal, amivel nem tudtak mit kezdeni. Engem soha nem is akartak beszervezni, hiszen én mindent mindenkinek elmondok azonnal, elmesélem, mint most neked... Elfogadom, ha azt mondod, hogy alapvetően temperamentum kérdése, hogy a két út közül ki melyiket választja, de attól még jogos a kérdés, hogy az ellenzéki utat választóknak joga van-e úgymond erkölcsileg lenézni a másikat? Én csak megyek a magam feje után. A karakteremhez hozzátartozik, hogy bár mélységesen gyanakvó vagyok, ami sok mindentől megóv, nem abban az értelemben, hogy ne volnék másfelől hihetetlenül naiv. Az első lépésben jót feltételezek mindenkiről. Olyan vagyok, mint Voltaire Candide-ja - Petri sokat ugratott ezzel -, aki szerint a miénk a lehető világok legjobbika, bár én azt teszem hozzá: csak azért, mert van. Szemben a végtelen számú hipotetikus univerzummal. Nekem is voltak rossz kompromiszszumaim, de a gonosszal nem kereskedem. Nincs annyi eszem. Én eléggé bolond vagyok. Ez megkönnyít sok mindent. Például sokáig azt hittem, abban reménykedtem, hogy végül mindenki megszeret. Ha megismer. Ha bemutatkozhatom neki. Ezt az álmot csak nagyon nehezen vertem ki a fejemből. Egy példa: Körösi Zsuzsa, ősellenzéki lány, Pór Gyuri3 felesége, engem bízott meg, 3 Pór György (1944—) alakja legendás: 1968-ban fegyházbüntetésre ítélték „maoista összeesküvésért”, s később is folytatta informális ellenzéki tevékenységét. 197