Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
5 Az '56-os Gáli Jóska és az Angyal, őbenne
— vagy csak úgy csinált? népi káder, fényes szellős, mindenesetre ő segített megtanítani a könyvtárban dolgozni, cédulázni, katalógust használni, hogyan kell felépíteni egy ilyen egyetemi szintű dolgozatot. Harmadikban még csak egyszer beszélt velem, mielőtt munkához láttam volna, és aztán neki adtam le a kész eszszét, hogy továbbítsa a minisztériumba. Jó tanár volt, de már igazgatóhelyettes, és nem tanított osztályt. Úgy meglepődött, hogy tizenegyedik lettem - később kiderült, ő tudta, megmondták neki, hogy valójában az enyém volt az első, hátrasorolták, mert harmadikos voltam, szóval negyedikben már ősztől szorosan az ő irányításával kezdtem dolgozni. Jó fej volt, békén hagyta a magam 1956-os „tragédiájára” vonatkozó lázadó célzásaimat, Sarkadi nézeteinek ismertetését, korai novellái és kései drámái cinikus iróniájának összevetését... Ez 1967 tavasza már, ugye. Számomra nagy reveláció volt, mikor olvasás közben felismertem, hogy 1956 után Sarkadi rájött, amit az Oszlopos Simeonban megírt, hogy ebben az országban minden elveszett. Nem csak a társadalom: ajellem - minden, így nincs értelme az életnek. Itt nincs etikai praxis, ezért nincs mihez viszonyítani a dolgokat. Még ő sem képes erre, aki tudja, mi bukott el, amikor a forradalom elbukott. A jövő. A nemzet utolsó esélye. О is tévedett. Sokszor. Egyszer az ötvenes évek elején, mint sikeres sztálinista író, egyszer meg, amikor a forradalom végén nem ölte - vagy ölette meg magát, ahogyan Gimes Miklós.7 Vagy Szilágyi8 vagy Angyal. Sarkadi féktelen keserűsége, a megalkuvásra hajlamos természete miatti kétségbeesése tükröződik abban - írtam -, amit a haláláig (öngyilkosságáig? kivégzéséig? - ezt persze ma sejtem így) írt. Kiesett az ablakon. Pont Kondor Béla9 lakásának ablakán. Állítólag kimászott a párkányra hajnalban, amikor a művész vendégek sorra 7 Gimes Miklós (1917-1958): újságíró, az 1956-os forradalom utáni megtorlás vértanúja. Lásd róla Halda Aliz Magánügy című könyvét (Nórán, 2002). 8 Szilágyi József (1917-1958): ’56-os forradalmár, a bíróság előtt a legelszántabb ellenállást tanúsította, még a Nagy Imre-per lezárulta előtt, 1958 tavaszán halálra ítélték és kivégezték. 9 Kondor Béla (1931-1972): ugyancsak korán elhunyt festő, grafikus, költő. A huszadik század magyar képzőművészetének meghatározó jelentőségű alakja. 67