Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
7 Magam vagyok a színház
hátra a kezed, emeld fel a fejed.” Nem tudom jól elmondani, hogy volt. Ahelyett hogy rendezett volna, instrukcióképpen széttárta a karját, gyere ide, adj egy puszit. Nekem is, mondta apám. És abban, ahogyan ők nem tudták elmondani, amit gondolnak a versmondásomról, ők, a világ legnagyobb dumásai - olyat mondtak, ami máig megtart. Ellentmond minden rossznak. Nem lehet elvenni tőlem. Anyám igazában csecsemőkoromban tanított meg verset mondani, ezért nem kell máig se próbálnom: úgy altatott, még beszélni se tudtam, hogy verseket mondott. Jobban is szerettem, mint a mesét. Mert Anyu eljátszotta. A meséket nem. József Attila Altatóját ezerszer elmondta például, vagy a Medvetáncot, a Betlehemi királyokat, vagy épp Móricz Zsigmond Iciri-piciri meséjét. Heltaikat, Radnótikat. Énekelt is. „A part alatt, a part alatt, három varjú kaszál, három varjú kaszál!” Izgalmas dolgok ezek, bájolók, varázslatok. Nem is kellett később sok verset tanulnom, már a fülemben voltak. Aztán másodiktól, amikor próbáltunk, Apu is ott ült mindig, de hamar kedvesen hortyogott félredőlve, a házi nadrágjában. Ez őrületes ajándék volt. Hogy rám úgy figyeltek. Magukkal egyenrangúnak tartottak. Csoda volt a számukra, hogy élek. Olyasvalakinek tartottak, akinek magyarázattal tartoznak. Mindenről. Ezért is titkolóztak előttem másfelől. Feltétlenül jót akartak. Ha kiabáltak egymással, utána rögtön bocsánatot kértek. Ha rám kiabáltak, akkor is. De ők mindent kiborítottak rám, az is igaz. Az egész életüket és a világtörténelmet. Nem akarták, de rám borult. Nicht vor dem Kind. Megírtam a Napkönyvhen. Különösen apám volt képtelen fékezni az indulatait. Ügy megijedtem, hogy aztán sokáig én is ilyen voltam, zabolátlanul kiadtam a mérgem. Ma már egyre ritkábban. Azután jön a bocsánatkérés. Családi hagyomány. Nyolcéves koromtól mindenféle szavalóversenyeken indítottak az iskoláim, hívtak is mindenfelé, tagja lettem az Úttörő Irodalmi Színpadnak is már tizenhárom éves koromban; ez nem elhatározás kérdése volt - utasítás. Presser Gabi volt a zongoristánk, Verebes Pista meg a partnerem. Idősebb volt ott mindenki. Verebessel felejthetetlen jelenetet játszottunk le Karinthy 101