Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
8 Miféle világ vár itt rád, őzike?
nem így volt zsidó. Ö gnosztikus volt. Annyit én nem tudok. Én csak annyit tudok, hogy írok, egész évben ünnepelek, a titkot ünnepelem, ahogy tőlem telik. És az egész ország látja, hogy a Kertész nevű Kornis - mert ez mind Kertész, ha jobban megkaparjuk - itt van, még mindig a maga módján énekel, évtizedek óta. Magyarul zsidó. A mindenkori hivatalos kultúrpolitika azt mondja, számunkra ő nem létezik. Azt hiszem, ez a hivatalos státuszom. A jó emberek olvasnak, de senki sem véd meg, ennyit kiharcoltam, sem az alkotmány, sem a zsidók, sem a szocik, sem a keresztények. Bocsánat, az Esterházy Péter néha megvéd. A Hit Gyülekezete is. De nem akarok részt venni hatalmi játszmákban. Ma már tudom, világos előttem, hogy a vallás is politika. Én vagyok a Kornis, akiről nem lehet tudni, hogy kicsoda, mert nem áll be sehova. De kis író. О tehát nincs. Izraeli író azt mondja, Kornis magyar író, mivel zsidó író héberül ír. Echte magyar író pedig, mármint az a karakter, aki először magyar és csak azután író, nem is tart magyar írónak. Magyarnak sem tart, ha újnáci. De hát minden író szerelmes a nyelvébe, amit attól tanult, aki a világra hozta őt. Anyám és kenyerem a magyar nyelv, szoktam mondani, mostanában, hogyha kérdezik, a nyelv a hazám. Ezt a pályám elején nem tudtam. Abból kezdtem csak sejteni, az első kötetem írásakor, hogy talán mégis lényeges a zsidóságom, hogy mindenáron beszélni akartam. Kimondani azt, amiről azt gondolom, hogy az igazság - akkor is, ha letekerik érte a fejem. A klasszikus magyar költészet baloldali vonulata, Csokonai, Petőfi, Ady, József Attila és - szerintem - Petri művei e tekintetben összecsengenek a biblikus zsidó tradícióval. Gyuri az én első kötetemből sokkal többet értett, mint én. Gyakran ugratott is Lukács György Balzac-elemzésével. Balzac nemigen tudta, mit ábrázol, de te még Honorénál is sokkal kevésbé tudod. Fogalmad nincs róla, mit írsz. És nevetett! Petri a maga módján szent volt. Empedoklészként ugrott bele a sorsa vulkánjába, Danilo Kis könyvébe valóan, tudod, a Borisz Davidovics síremlékében van a ’ 17-es bolsevik, akit hiába kínoznak, nem tudják rávenni, hogy hazudjon, inkább beugrik az 137