Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
8 Miféle világ vár itt rád, őzike?
politikusok. Ebből a szempontból Gyuri hallatlanul bátor volt. Azt tanultam tőle, hogy ha valamiről megérzed, találkozni akar veled, akkor ne kerüld el. Gyuri úgy ment neki a találkozásnak, mint Don Juan a kővendégnek. О meghívta a halált. Az pedig azt mondta neki: nem félsz, hogy visszahívlak? Akkor Petri azt kiáltotta: minden vágyam, hogy hívj vissza, nem akarok élni a te nagy kakádban... Nemrég írtam a Petri-emlékszámba, a Holminak. Azért vagyok ennyire tele vele. Haragszom rá, a legnagyobb lélek volt, akivel valaha is találkoztam, az ő önpusztítását végignézni, évtizedeken át, több mint fájdalmas volt. Irtóztató. Fodor Géza, aki mindnyájunk közül a legjobban ismerte, mindig rendkívüli tisztelettel adózott Gyuri azon képességének, hogy azon az úton, amin elindult, végig akar menni, kerül, amibe kerül. Megteszi, amihez József Attila óta nem volt elegendő ereje, úgy értem, költői ereje magyar költőnek: hajlandó és képes a tragikus hős bukását az empedoklészi formában végigcsinálni. Mekkora remények fűződhettek a marxizmus értékeihez, amelyekről kiderült, hogy távolról sem érnek annyit, mint a baloldal képzelte, ha egy ekkora költő, mint ő, konokul és következetesen... Belepusztul a felismerésbe? A gyászba. Hát van ennek az esztétikán túlmutató értelme ? És mint viszonyul az a rezignáció lovagjának a hitéhez? Aki nem én vagyok, nehogy azt hidd, hanem éppenséggel Gyuri. Aki Ábrahám konokságával magát cipelte az áldozati oltárhoz. Dühös vagyok Petrire! De nem úgy, mint eszmei ellenfelemre, hanem mint a testvéremre, a legjobb barátomra, ahogy a mamája is, na, hát pont úgy vagyok én is a Gyurival. Beszélgetek a mamájával, aki még él. Már volt szó róla. О is dühös a Gyurira, naponta veszekszik vele. Akit az ember nagyon szeret, azzal élő a viszonya. És ő most újra kell nekem. Tudom, újabb nehéz időszak vár rám. Most volt egy nagyon jó tízéves periódusom, ami 2000 októberétől - Berlinbe érkezésemtől - máig tart. Az utolsó tíz évem olyan, amilyennek kiskoromban álmodtam az életemet. De az ilyesminek általában meg kell fizetni az árát. Tapasztalatból tudom, hogy ha hajlandó vagyok megszenvedni azért, hogy kifizessem ezt az 141