Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
8 Miféle világ vár itt rád, őzike?
műveimet, mégsem vitt el a rendőrség. Na, és akkor mi van? Belső énem megkérdezhette: „Holajövőd, haver? Kivagy te? Tudod?” Gyurival 1975 nyarán összefájdult a szívünk, vagy hogy mondjam, egy nő miatt, de túl szemérmesek voltunk, hogy egymás szemébe nézve megbeszéljük a dolgot. Eltávolodtunk. Három év múlva, 1978 májusában, amikor Gyuri már azt is tudta, hogy abba akarom hagyni a Naplót, a szamizdat újságot, amit én találtam ki és indítottam útjára, írt a huszonkilencedik születésnapomra egy remekművet, a K. M. szerelmes énekét, gúnydalt, tudtam, honnan fúj a szél, baromi rosszul esett, elrohantam a Pala utcából és csak most, az életműkiadás negyedik kötetének Feljegyzéseit olvasva ébredtem rá: ez a zseniális mű sötét szorongásból született, nem fölényes gúnyból. Az ő szenvedése, ami benne van, teszi a verset naggyá. Elképzelni sem tudtam, hogy Gyuri féltékeny lehet rám. Igazán nem ismertem őt, mivel magamat se ismertem. Azt hittem, az a baj, hogy túlságosan betúrtam magam az életébe. Meg az, hogy én most folyton írok, ő meg nem tud... Nem az volt. Nem velem volt baja, hanem magával. Nem árulta el, micsoda. „Mert mi lenne, mi is történhetne / ha mindig magába marna / az értelem iszonyú karma...”13 Én viszont akkortájt már azzal kínlódtam, ami új volt: hogy én sem tudok írni. Kész, vége. Ülök az asztalnál, egyre többet iszom, mégsem súgnak fentről. Itt gyorsan közbevetem, az, hogy az ember néha nem tud írni, természetes. Amelyik író ezt nem éli át, az ritka mód szerencsés géniusz - de valószínűbb, hogy rossz író. A szöveggyárosok okádják a szöveget magukból rendületlenül, egy életen át. Az írásképtelenség sistergő halálfélelemmel jár együtt. Huszonhét és fél évesen attól rettegtem, hogy nem fogok tudni leírni egy sort se többet. Egyszer volt Budán kutyavásár, mondta az árnyékom. Na, most ezt képzeld el! Ötvenéves koromig minden életválságom úgy jelentkezett, hogy nem megy az írás. Nem lehetett volna ennél kegyetlenebb büntetést kieszelnem magamnak. Miért ? Ebből nincs kiút. Becsődölt színházrendező, pályáját elhagyó ember, aki írt ugyan egy kötetnyi novellát, ami azonban mégsem jelenhet 13 József Attila: Magad emésztő... 145