Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
8 Miféle világ vár itt rád, őzike?
Megőrültem ettől. Azt gondoltam, hogy az én bűnöm is. 1975 óta töményét ittam az íráshoz, hátha gyorsabban meglök, beindít. Utána teát. Neki nem lett volna szabad egyáltalán töményét innia. De ha nekem az volt, hát ő is azt ivott! Hiába könyörgött neki Maya, vagy én, vagy akárki, hogy tegye le. Végül rászoktunk a lengyel gyümölcskonyakra. Értsd meg, én meg miatta ittam! Tőle tanultam. Persze ő sört ivott, nem konyakot vagy vodkát. De minek iszok? Ha úgyse megy... Fél liter borral kezdtem, aztán amikor már az üveg bor is kevés volt - szörnyű, nem? -, áttértem a töményre. Rosszban voltam már az édesanyámmal, és a Pala utcában is megelégeltek, szakítottam azzal a kedves lánnyal is, akivel évek óta együtt éltem, s aki miatt évek óta lelkifurdalásom volt: minek költöztem hozzá, ha nem voltam szerelmes ? Hogy ne kelljen az anyámmal élnem? A lakásért? 1978 tavaszán egyik éjjel térdre vetettem magam, könyörögtem Istenhez, csináljon valamit, ettől sírva is fakadtam, bömböltem és dadogva ordítottam, a saját szavaimmal imádkoztam, holott óvodás korom óta nem imádkoztam, akkor is csak az „Én istenem, jó istenem”-et mondtam, de most meg hangosan kiabálva, a magam számára is viszolyogtatóan, de végtelenül megkönnyebbülten is másfelől, könyörögtem - kihez? -, hogy segítsen, segítsen, mert - és ezt abban a pillanatban döntöttem el - én ilyen, hogyhíjják, analízisbe megyek most, ha kell, bele is halok, mint József Attila - borzasztó, nem? -, mert annál nagyobb szégyent nem tudtam elképzelni, mint egy analízis. De most már mindenáron meg akartam tudni, miért nem megy az írás. Mondjuk, annyi eszem volt, hogy arra gondoltam, ezt magamtól kell megkérdeznem, felügyelet mellett. Bárha a külső-belső segítségkérés is elég penge és kockázatos húzás, talán azért is sírtam, félelmemben is, mert úgy tudtam, s tulajdonképpen jól, hogy ebben a puha diktatúrában a pszichológus szakmában is kevés a kifogástalan jellemű szakember. Márpedig ha nincs szerencsém - hisz engem most a rendőrség is üldöz, éppúgy, mint a saját tehetetlenségem meg a bolondságom... Hát pénzem se volt az analízisre, nem tudtam azt se, honnan lesz, és hogy lesz ez az egész, meg akarom ölni magam, ha nem tudok írni! Nincs több ötletem. Volt miért sírnom! 147