Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
8 Miféle világ vár itt rád, őzike?
Azt a kétségbeesést éreztem, amit kis elemista koromban, s még sokszor az első ötven évemben, amíg ki nem tisztult a fejem. Elementárisán kétségbe tudok esni. Nagy-nagy segítség ez, amit a születésemkor kaptam. Rémülten fohászkodtam, már attól is megrémültem, hogy itt fohászkodom, már annyira begolyóztam, hogy Istenhez könyörgök, engem ne a halálba vezessen majd, ahogy - a téves közfelfogás szerint - a freudista pszichoanalitikusok adták kézről kézre József Attilát a szárszói vonatsínekig, hanem segítsen kibonyolódnom ebből a pókhálóból, amibe azt se tudom, hogyan gubancolódtam bele. Vagy mi ez ? Nem tudtam a nevét. Ügy hívtam: a csődöm. Piszokul szégyelltem. Az, hogy időnként elszégyellje magát az ember, szerintem alapvető. Menjél le, zuhanj a szintedre, különben nem tudod, ki vagy. Szörnyeteg. Mocskos segg. Alászállás nélkül nincs megújulás. De hol voltam én akkor még a megújulástól! Mindent összekutyultam, azt éreztem, ugyanúgy, mint mielőtt otthagytam a színházi pályát, hiába sértődtem meg Gyurira, hiába próbáltam helyette Bereményi Gézával és az ő konszolidáltabb világával barátságot kötni, nagyot zuhantam - a magam szemében. Mindenekelőtt. Nem akarok én már partizán lenni. Gyuri annak sem örült, hogy nem állok ellen a Kortárs és az ÉS hívó szavának, publikáljak, ne féljek, nekik is tetszik. Hát nem tudtam újat írni! Kifejezetten udvaroltak, üzentek, többször is (nem szokás - hacsak nem én vagyok az Illyés Gyula), hogy adjak nekik írást. Ok majd verekednek értem a Kiadói Igazgatósággal. El vannak rá szánva. Az már 1975-ben fontos volt - hogy pontosan kinek, máig nem tudom -, hogy belőlem ne legyen tovább szamizdat műsorszám. Be is mutattak 1975 nyarán, mindkét központi irodalmi lapban. Csak arra nem következhetett az első kötetem, mint Esterházynak a Fancsikó és Pinta, pedig velem szinte egy időben közölte őt is először a Kortárs. De én, és ezt én magam akartam, teljességgel vállalhatatlan voltam a hivatalos kultúrának. Akárcsak a mainak. Akkor még égető, kínzó érzés volt. Mára ez a visszaigazolás. író kollégáim közül Bereményi volt velem a legsegítőkészebb. A kicsit idősebb íróbarátról Petri mellett ő a másik tapasztalatom. 148