Kornis Mihály: Hol voltam, hol nem voltam (Pozsony, 2011)
1 A kezdet arany csillogása
azon a nyelven beszélt. Anyám, a Baudelaire-en és Apollinaire-en, Shakespeare-en, József Attilán nevelkedő intellektusával nehezen tűrte ezt. Ha elnevette is magát, dühítette. De ők nem veszekedtek azon, hogy egyikük ilyen, a másikuk olyan. Ezt élvezték. Én meg sokat tanultam a kétféle világból. És azért megértették egymást. De azon a hátam mögött rengeteget vitatkoztak, hogy én zsidó legyek-e vagy ne legyek zsidó. Minek zavarjuk ezzel össze a fejét? Mintha a döntésük kérdése lenne... Hát, erről szól az életművem nagyja. Meghallottam. Titok kellett volna, hogy legyen előttem. Mármint, hogy zsidó vagyok. Ehelyett a legfőbb szorongásom lett. Értettem én, hogy ők nem akarják, hogy én is a kiirtandók listájára kerüljek. Féltenek. Időről időre feléledt köztük a vita, körülmetéljenek vagy sem? A nagyszüleim morgolódtak. Apa nem akarta, Anya egyszer hajlott rá, máskor iszonyodott tőle, Nagypapa nagyon akarta. Apa anyja is akarta állítólag, de másban nem is értett egyet Papával. Nem is együtt éltek. A szüleid magukról mit mondtak? Magyar zsidónak érezték magukat. Szerettek volna jó magyarok lenni. Demokratikus érzelmű, szabadságszerető emberek voltak. Vagyis asszimiláns típusok. Már a nagyszüleim is. A nagyapám, aki 1879-ben született, öregkorában, amikor szenilis kezdett lenni, kezdett újra zsinagógába járni. Addig egész életében vagy olvasott, vagy kártyázott, vagy lumpolt. Tudod, mit olvasott ? Upton Sinclairt, Eötvös Károlyt, Jókait, Gárdonyit... Ez volt az egyetlen, amiben egyeztek az apámmal: szerettek olvasni. Ez a zsidó kulturális hagyomány felejthetetlen része. Az írás. Az írás olvasása, az emlékezés. Csak hát ők Gárdonyit meg Zolát olvastak, Salom Ascht meg Irwin Shaw-t. Nem a Bibliát. Nagyapád gyermekkorában vallásos volt? Gyermekként talán valamennyire vallásos volt, de amikor följött Kalocsáról a millennium előtti Budapestre, első dolga volt, hogy a nevét Kertészre magyarosítsa. О magyar akart lenni. Sokat beszélt arról, hogy mennyire hálásnak kell lennünk II. Józsefnek, a kalapos királynak, aki átvette a francia forradalom eszméit. Csak 22