Kornis Mihály: Nekem az ég. Hazafutás (Pozsony, 2009)
Most szétbomlik az ég. Titokban bánatos. Mint Apa szeme, olyan szomorú. Akkor is látom, mikor elfordul. De látom. Áll a komódjánál, félmeztelen turkál. Ráhajol. Felduzzad a háta. Szegény apahús. Évát is látom e fátylak közt, a kékben. Ha nem húzod le a vékony bőrt a végén, hanem rajta hagyod a fodros kapucniját, amin selymes a tapintás, olyan finom. Ami Évának benn, nekem kinn a legfinomabb. És ott nem fáj. Benn fáj. Azt akarta, fájjon. Fitymálva ujja köré tekeri a fitymám. Mintha övé lenne. A levegő nagy hullámokban remeg előttem az úton. Úgy tüzel a Nap, sápadt vörösen kitör a felhőkből. Benne Évát fogom látni, most már amíg élek, és a veres eget itten, még az első este. Ahogy befellegzett. WWW.KAUIGRAM.com