Kornis Mihály: Vigasztalások könyve (Pozsony, 2010)

„Ezt a könyvet azért írtam, hogy se­gítsek neked. Tudom, bajban vagy, pedig te nem mondtad senkinek. Mégis tu­dom. Ma mindenki bajban van, aki épeszű. Az ember nagyon egye­dül maradt, ott a tévé előtt. Arra gondoltam, mi lenne, ha írnék egy könyvet arról, hogy lehetnél úrrá a nehézségeiden, hogyan birtokolhat­nád örömtelibben az életedet. Meg akarlak vigasztalni, képzeld. Nem hazugságokkal. Ami hazug­ság, összesen három napig tart ki. Egyedül az igazság méltó az ember­hez. Az igazság megtart. Szomor­­kodni kevés. Van abban valami ma­kacs butaság. Viszont létezik olyan igazság, ami az ember szeméről le­töröl minden könnyet. Az élet olyas­valami, amiben épphogy nem kell jól járni, de talán még azt is meg le­het tanulni, játszva. Az élet élvezete nem kiváltság, de nem is bűn. Nem a lusták titka. Az élet szeretete nem kéjelgés, hanem bölcsesség. Derű. Nem a másé, a tiéd. Magadtól tanulod meg, vagy sen­kitől.” WWW.KAUIGRAM.com

Next