Kőrösi Zoltán: Magyarka (Pozsony, 2013)
„Az egyik helyen, amikor a zöld minijében volt, a csapos azonnal rámondta, piros a haja, fehér a bőre, zöld a ruhája, mindenki láthatja, igazi magyar. Mint a zászló, ha fújja a szél, ide-oda lengedezik. így is nevezték ott, hiába tiltakozott: Magyarka. Aztán meg nem tiltakozott már: ha nekik jobban esik, akkor legyen Magyarka. Megtanulta, hogy a táncosok nem barátkoznak a szobásokkal, lenézik őket, még ha egyedül maradnak is, akkor sem igen beszélgetnek velük. Inni viszont soha nem tanult meg: nem is szerette és nem is bírta a szeszt, jobb volt az almadudler, főleg egy kis vízzel felhígítva.” Hogyan és miért lesz egy ún. tisztes és jó családból való, finom és érzékeny nő „magyarká”-vá egy osztrák bordélyban? És milyen véletlenek formálják azok életét, akik inkább elszenvedik, mintsem alakítani tudnák sorsukat? Körösi Zoltán új regénye nemcsak ezekre a kérdésekre ad választ, hanem három asszony, három generáció sorsán át rajzolja meg az elmúlt évtizedek Magyarországának történetét. A fordulatos, magával ragadó mü az életutakról, a választás szabadságáról, az öröklött terhekről és a szeretni tudás nehézségeiről beszél.