Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek. (Gyávaság) (Pozsony, 2009)

„És éppen abban a pillanatban, ami­kor a Parlament erkélyén a szemüveges ember azt kiáltotta, hogy Magyaror­szág: köztársaság!, éppen abban a pil­lanatban egyetlen nagy csusszanással, könnyedén és gyorsan, mint aki csak erre várt, vagy csupán megunta a küz­delmeket és fájdalmakat, megérkezett Anya combjai közé a csecsemő, a tö­meg kiabált és a nemzeti színű lobogó­kat lengette, örült az újszülött ország­nak, és a kiabálásuk összeolvadt a cse­csemő tiltakozásával, nyivákoló sírásá­val. Apa derekába mély árkot vágott a Škoda 120 GLS ablaknyitója és kilincse, Anya továbbra is lehunyta a szemét és hallgatott, nem a jól végzett munkáról és nem az életről gondolkodott, hanem arról, hogy ez a kicsi, mi az, hogy ki­csi, nem is olyan kicsi, ez a nyivákoló húscsomó hogyan férhetett el ott, oda­bent, az ő testében, s hogy most mi le­het ott bent, a helyén, mit jelent az, hogy itt van, és mit jelent odabent a hi­ány. A hátsó ülés kárpitján sötétlő folt terjedt.- És mi legyen a köldökzsinórral, kérdezte rekedten Apa, de Anya csak harmadszorra értette meg.- Hogy érted azt, hogy mi legyen, el szokták vágni.- Én nem, én nem szoktam.” WWW.KALLIGRAM.com

Next