Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek. (Gyávaság) (Pozsony, 2009)
„És éppen abban a pillanatban, amikor a Parlament erkélyén a szemüveges ember azt kiáltotta, hogy Magyarország: köztársaság!, éppen abban a pillanatban egyetlen nagy csusszanással, könnyedén és gyorsan, mint aki csak erre várt, vagy csupán megunta a küzdelmeket és fájdalmakat, megérkezett Anya combjai közé a csecsemő, a tömeg kiabált és a nemzeti színű lobogókat lengette, örült az újszülött országnak, és a kiabálásuk összeolvadt a csecsemő tiltakozásával, nyivákoló sírásával. Apa derekába mély árkot vágott a Škoda 120 GLS ablaknyitója és kilincse, Anya továbbra is lehunyta a szemét és hallgatott, nem a jól végzett munkáról és nem az életről gondolkodott, hanem arról, hogy ez a kicsi, mi az, hogy kicsi, nem is olyan kicsi, ez a nyivákoló húscsomó hogyan férhetett el ott, odabent, az ő testében, s hogy most mi lehet ott bent, a helyén, mit jelent az, hogy itt van, és mit jelent odabent a hiány. A hátsó ülés kárpitján sötétlő folt terjedt.- És mi legyen a köldökzsinórral, kérdezte rekedten Apa, de Anya csak harmadszorra értette meg.- Hogy érted azt, hogy mi legyen, el szokták vágni.- Én nem, én nem szoktam.” WWW.KALLIGRAM.com