Kötter Tamás: A harcból nincs elbocsátás (Budapest, 2015)
A mozi
ra tér, ha kikerül, azonnal munkát vállal, hátat fordít addigi életének. „Már csak pár hónap, és veled leszek”, írja az egyik levélben. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy az utamba vezérelt téged” így fejez be egy másikat. Leveleiben gyakran idéz versekből. Kedveli a Nyugat első generációját és József Attilát. „Minden mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld”, olvassa fel az Óda egyik részletét. Levelezőpartnerei negyven és ötven közötti (sokan közülük többször is) elvált nők, akik válaszleveleikben arra kérik Tibort, hogy bízzon bennük és önmagában, mert szeretik, a gondját akarják viselni. Szinte valamennyien felajánlják neki, hogy szabadulása után költözzenek össze, ami ebben az esetben praktikusan azt jelenti, hogy Tibor költözzön hozzájuk. Néha oldalakon keresztül szövögetik rózsás álmaikat utazásokról, vacsorákról, kettesben eltöltött csendes estékről. Néhányan közülük a közös gyerek lehetőségét is felvillantják. Tibor levelezőtársai közül egyedül egy Judit nevű nő hajlandó megszólalni a filmben. Judit negyvennégy éves, elvált, kellemes megjelenésű, szép arcú, bár kissé molett hölgy. Közgazdasági egyetemet végzett, marketinges a Coránál. Választékosán fejezi ki magát, bennem kifejezetten kulturált nő benyomását kelti. Juditnak a házasságából egy lánya született, aki már több éve külföldön dolgozik, így Tiborral való megismerkedésük idején már egyedül él, hetedik kerületi lakásában. Fél évig leveleznek. Még a Kozma utcai börtönben is meglátogatja Tibort, majd szabadulását követően azonnal összeköltöznek, természetesen Judit lakásába. „Megkérdeztem egy országosan ismert látót Tiborral kapcsolatban - mondja Judit -, és határozottan biztatott. Azt 21