Kötter Tamás: Dögkeselyűk. Fejezetek egy multi életéből (Budapest, 2014)
A legrövidebb nap
nevet. Miután Alessandro elmegy, apám megjegyzi, hogy nem is igazi olasz, hanem romániai cigány, és olaszul is csak pár szót tud.- Egyébként ügyes gyerek - teszi még hozzá, miközben merengve bámulja Alessandrót, aki éppen egy magas, feltűnően szép nőt meg egy férfit kísér a helyére. A férfi az apám kabátjához hasonló kasmír felöltőt visel.- Tényleg nem olasz? - kérdi Cintia, mire én előbb rá, aztán apámra pillantok.- Nem, kedvesem. Nem az - feleli megfontolt hangon az apám. - Nem minden az, aminek látszik. Cintia bólint, én belekortyolok a fröccsömbe, apám pedig azzal folytatja, hogy valamelyik versében József Attila is bevallja, hogy félig román. Csak halványan emlékszem a gimnáziumból a versre, s ahogy Cintiát elnézem, ő még ennyire sem. Látva tanácstalanságunkat, apám hosszasan idéz, gondolom, hogy a műveltségét fitogtassa, és biztos vagyok benne, hogy nem előttem. Megrendeljük az ételt, s amíg arra várunk, hogy kihozzák, apám megiszik még egy aperolt, ettől végleg felenged, és rögtön összetegeződik Cintiával. Később vicceket mesél. Én egyiken sem nevetek, mert vagy nem értem őket, vagy régiek és bénák. Cintia hálásabb közönség, nagy, kíváncsi szemmel várja a csattanókat, felvihog. Amikor apám befejezi a szórakoztatásunkat, elégedetten, mint aki valami marha jópofát mondott, hátradől. Később elmeséli a barátnőmnek, hogy van egy Porsche 911-es kabriója, amit Cintia elégedetten vesz tudomásul. A kis dög még azt is megígérteti az apámmal, hogy egyszer nyáron körbeviszi vele a városban, mire az apám meghív bennünket a ba-188