Kötter Tamás: IKEA vasárnap (Budapest, 2017)
IKEA, vasárnap
a káliság - ami, az írója szerint egyszerre jelent kulturtájat és életstílust - bemutatására. A Nagy káli könyvet Mikóstól kaptuk ajándékba, bíztatásul, hogy mi is a környéken vásároljunk magunknak nyaralót, ezzel nem kevés kínt és keserűséget okozva Mariann-nak. Miklós Metaxa koktélt kevert, gránátalmalével, ezzel az itallal a kezünkben jártuk végig a házat, amiről később egy mértékadó építészeti újság többek között így írt: „A ház tervezésekor az alkotó kezét nem fogta le a megszokott és gyakran szűkre szabott hazai térarány vagy limitált társaságérzet. Gondolkodás nélkül a nagyvonalúság szó villant be, amikor a megszokottléptéken túli távolságélményre reflektáló házat megláttam.” A nyaraló majd fél órás, tárlatvezetésnek is beillő bejárása alatt természetesen megtudtuk, hogy mennyibe került az építkezés, milyen technikai eszközök segítik a lakókat, hogy a lehető legoptimálisabb és legkényelmesebb módon töltsék el kevés szabadidejüket, és kipróbálhattuk, hogy milyen ülni egy valódi Natuzzi fotelben és heverőn. „És ez itt az úszómedence. Miklóssal, igaz drágám, úgy gondoltuk, hogy sokkal kényelmesebb a nagy melegben itt hűsíteni magunkat, mint leautózni a tóhoz”, fejezte be tárlatvezetésnek is beillő sétát Ildi, amikor kínzásunk megkoronázásaként a hegy oldalába vájt lépcsőn levezetett bennünket egy, a ház alatti sziklás teraszba vájt medencéhez. Természetesen innen is ugyanolyan lenyűgöző kilátás nyílt a buján zöldellő tájra, mint a házból. „Karcsit pedig nemsokára csoportvezetőnek nevezik ki”, mondta a feleségem hosszú, hosszú csöndet követően, mintegy válasz gyanánt a medencére, miközben diadalmasan körbepillantott. Minden szem rám szegeződött. „Hát... ezt még meglátjuk”, nyögtem ki nagy nehezen. Tapintani lehetett körülöttem 202