Kukorelly Endre: Egy belga revolver avagy „mit is éltünk itt meg voltaképpen?” (Budapest, 2020)
V. Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz
Gyula”, „Foktőr”, „Sziklai Barna” - csupa férfi -, hogy fölhívnak, helló, ezért meg ezért iriáltam rólad jelentéseket. A neveknek amúgy utánanézhetsz Szőnyei Tamás páratlan munkájának, a Titkos írásnak a második kötetében. Ha elnézést kérnek, Isten látja lelkem, nem lenne indulat bennem, így sincs, bár amikor a szemembe tagadta a Szokolay egy élő tévéadásban, attól fölment a pumpa. Elképesztő, hogy nem rendezték ezt az ügyet, a múlt év február végén már harmadszor kíséreltük meg az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslat tárgysorozatba vételét. Lázár erre azt bírta lépni, hogy Schiffer fölmenői rendszerfenntartók voltak. Az én fölmenőim is fönntartották? Nem „mentek föl” senki besúgói, az ítélkezés fölsőbb instancia, de az európai kultúra legsúlyosabb bűne az árulás. Az Isteni színjátékban a pokol legalsó bugyrában, a melléig befagyott sátán lábánál sínylődik Júdás, Cassius és Brutus, a három emblematikus áruló. Alapban, konzekvenciáival maguknak az árulóknak-besúgóknak kell szembenézniük, ehhez mások nem szükségesek. Ha gyerekkori olvasmányaidra gondolsz, Hegedűs vagy Geréb árulására az Egri csillagokban és A Pál utcai fiúkban, tudod, mi az. Bojtár B. Endrével Hegedűs Claudia, Nyugati, 2012!tavasz Egykor kollégák voltak, aligha meglepő, hogy barátok maradtak. Mindketten becsülik a nyílt kártyás játékot, és zsigerből lepasszolják a hamis beszédet. Országházi memoárodat olvasva arra jutottam, hogy elsősorban kíváncsiságból léptél ki ideig-óráig a megszokott komfortzónádból, és ültél be a Házba. Azzal együtt, hogy egy virtgáli krónikás a Tisztelt Ház-