Kukorelly Endre: Egy belga revolver avagy „mit is éltünk itt meg voltaképpen?” (Budapest, 2020)

V. Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz

helyes mástól várni, hogy intézkedjenek helyetted az érdekedben. Aki hallgat, lapít, bejelenti az érdektelenségét, utána ne nyafogjon. A tokaji írótábor a népi írók bulija. Mit keresett ott az urbánus Ku­­korelly? Évek óta tagja vagyok a tokaji írótábor kuratóriumának. Felkér­tek, elvállaltam, jól éreztem magam, a titkárnál, Sáray Lászlónál jobb embert nem ismerek. Tudom, nem kimondottan az én terepem... Min mosolyog? Már akkor röhöghetnékem volt, amikor középiskolában tanultuk a harmincas éveket, benne azt, milyen jól elváltak magukban ezzel a népi-urbánus baromsággal. Baromság, vagy nem, érdekek és értékek eltérők. Van harc, ver­seny, normális, hogy hasonló érdekűek, hasonló szemléletűek ala­kítanak közösséget, így alakul a közélet, pártok, klubok, minden. A család is. Alakul, aztán szétmegy. Az egyikbe belépsz, a másik­ba nem, viszont fontos volna, hogy ezek a klubok ne egymás legyil­­kolására szerveződjenek, maradjon tér a párbeszédre. Élhető terek, ahol elférnek a különbségek. Nem kiegyenlíteni meg elfedni, de be­szélni róla, akkor lesz élhetőbb az ország. És így tovább, ezeket min­denki szajkózza. Ez most olyan ország? Magától nem is lesz. Attól olyan, ha a résztvevők olyanná teszik. Nem egyszer és mindenkorra elintézhető, folyamatosan csinálni kell. A testünkkel is! Odamész, és normális vagy. Érdekel. Meg akarod érteni, és szeretnéd, ha téged is megértenének. Ezért jártok Tokajba is, nem csak a József Attila Kör táborába. Előadást tartott volna Tokajban, már ha nem éri támadás.

Next