Kukorelly Endre: Egy belga revolver avagy „mit is éltünk itt meg voltaképpen?” (Budapest, 2020)

I. Napos terület

Száraz felületek Németh Gábor, Magyar Napló, 1994. március 4. Hét könyve jelent meg, három készülődik, három lapot szerkeszt, ka­pott száz jó kritikát, egy József Attila- és egy Weöres Sándor-díjat. Negyvenhárom éves. Másfél órás késéssel tudtunk csak találkozni, mert megint közbejött valami. Mindig közbejön. Annyira persze nem kell sietni. Tehát megettünk előtte egy pálpusztait, és a Német tisztasági törvény szabályai szerint készült Holstein sört ittunk hozzá. A bará­tom, azt itt azért meg kell mondani. Azt vettem észre ilyen közelről, ahonnan néztek, hogy az elmúlt igen si­keres tíz éved ellenére elég egy egészen pici mozdulat, valami rossz szó, kis konfliktus, egy gesztus, ami mögött rossz szándékot sejtesz, hogy az egész birodalom meginogjon. Hát... Háttal állítólag nem kezdünk mondatot. Azok számára, akik csak az utóbbi tíz-tizenöt évben ismernek, sikerszériának tűn­het az életem, nehéz lenne másképp szemlélni. A megelőző tizenöt év kudarcsorozat, azt nem lehet helyrehozni. Nem gondolom, hogy hurrá, jól van, sem hogy „pokolra kell annak menni”, ez van, nem érdemes rágódni rajta. Ha eztán csupa balszerencse érne is, az utol­só tíz év úgy alakult, hogy rendben van az egyenleg. A Weöres-díj átadásakor elhangzott laudációjában Marno János azt mondta, neked is köszönhető, ha „a magyar költészet majd fél évszá­zados kollektív rémálmából lassacskán a maga külön-külön (hang)sze­rű tudataira ébred”. Hogyan látod az irodalom jelenének állapotát?

Next