Kukorelly Endre: Egy belga revolver avagy „mit is éltünk itt meg voltaképpen?” (Budapest, 2020)
I. Napos terület
„Az érdekel, hogy a nyelvvel mit lehet kezdeni” Kácsor Zsolt, Heves Megyei Nap, 1995. március 11. Egy cikkben a fiatal költők közé sorolják. Nem furcsa kissé ez a besorolás? Úgy voltam vele gimnazista koromban, hogy az író, az régi ügy, Jókai. Minél közelebb kerülünk a mához, annál kínosabb, József Attila után pofátlanságú verset írni, a nyolcvanéves író is fiatal, mert hozzá képest később született. Mulatságos, ha lefiataloznak, de érthető. A Magyar Narancs főmunkatársa. Egyetért azzal a sokszor hangoztatott váddal, hogy a Mancs - finoman szólva - szókimondó stílusa, gyakori obszcenitása miatt károsan hat a magyar nyelvre? A nyelv sokrétegű, ahány társadalmi réteg, annyiféle használat, az egyik nem teszi tönkre a másikat. Nehezen átjárhatók, egymás mellett lévén egymást maximum irritálják. Van kölcsönhatás, és jó, ha megengedjük, hogy lehessen narancsos nyelvhasználat, ezt annak mondom, aki türelmetlen a másfélékkel szemben. A nyelvet nem kell félteni attól, hogy tönkremegy. Gazdagszik, nem romlik, hanem változik, nem megmondható, hogy mi az ideális, minden évszázadban, sőt évtizedben más, ez normális folyamat. Sokszor az az érzésem, kicsit „amerikás” a Narancs. Meglehetősen Amerika-centrikus fiatal gárda. Az a kultúra sem egységes, de valóban van olyan, amit „amerikainak” érzünk. Ami az én ízlésemet illeti, bizonyos fordulatoknál kinyílik a bicska a zsebemben, ezzel együtt rendben van így. Szegényebb lenne a kultúránk, ha ez a regiszter hiányozna. Verseket az egyre nagyobb teret kapó elektronikus média miatt nem olvasnak az emberek. Egyetért ezzel? 56