Kukorelly Endre: Rom. A komonizmus története (Pozsony, 2006)
(26)
géltünk a váróban, meglepően zavarban voltunk. Ez a hivatal bír jogosítvánnyal arra, hogy a velem foglalkozó titkosszolgálati följelentések ügyében kutakodjon, és számomra kiadja. Szóval odamentem. A Belügyminisztérium épületében székelnek, a József Attila utcában,132 már ez kisebbfajta vicc, pont József Attila, mintha hülyéskednének, „Számon tarthatják, mit telefonoztam/s mikor, miért, kinek. /Aktába írják”m satöbbi. Kedves hölgy fölvette az adatokat, aztán hazamentem. Másfél hónap múlva értesítést kapok, megkezdett kutatás és szíves türelmét kérjük. 1998. február 20-án űjabb levél, eredménnyel jártak, a , fellelt iratok azonban Szigorúan titkos illetve Titkos minősítésűek, ezért betekintés előtt előzetes titokszakértői véleményezésre kell azokat felterjeszteni.” Mi a szösz, titokszakértő, ilyen veszélyes vagyok, csak nem kémkedtem esetleg? Nehogy már titokban én döntöttem volna! És újabb szíves türelmem mellett még a megértésemben is bíznak. Hát, szíves türelem, az van. De megértés? Mégis, mit értsek meg? Hogy - végiggondolni sincs kedvem -, jelentgetnek rólam, azt megtalálják, de nem adják ide azonnal, hanem hónapokig szarakodnak azon, hogy titok-e vagy nem? Előttem titok, amit rólam jelentgetnek, ők tudhatják, és én nem? Mert, ugye, a feljelentő kibaszott személyiségi jogai a feljelentettel szemben. December tizedikéig türelmeskedtem, akkor, nem tudom, miért pont akkor, megint bementem. Kedves hölgy kezdi újra, titokvédelem satöbbi, a feloldás időbe telik, értsem meg, oda van írva, mire azt találtam mondani, de nem volt előre elhatározva, hogy oké, oldják föl vagy meg, addig én ide leülök, kivárom, hoztam magammal szalámis zsömlét meg olvasnivalót. Voltak székek is. Erre mérsékelten riadt telefonok, végül is az történt, hogy ugyan nem adják ide a fénymásolatokat, viszont betekinthetek. Betekintettem. Semmi elementáris, nem döntöttem meg a rendszert, piti följelentgetések irodalmi ügyekben, milyen műsorokat szerkesztek, miről ellenzéki beállítottságú beszélek az isaszegi könyvtárban, mikről beszélgetünk a Művelődési Minisztériummal szembeni Borsodi Sörözőben tárgyalás vé-124