Kukorelly Endre: Rom. A komonizmus története (Pozsony, 2006)
Jegyzetek
- az öreg ördög tudja, micsoda). Kispolgári, sematikus (Goda Gábor: A k.-i esztétika demagóg handabandázásával egész szocialista frazeológiánkat s. korpává akarja degradálni). Ellenség csapdája, kipróbált, régi harcostárs (Horváth Márton: Hogyan eshetett az e. cs.-ba Balázs Béla, a kommunista író, k. r. h.-unk?). Félig filiszter, félig doktrinér, aki a burzsoázia uszályában kullog, ez Plehanov, Lenin szerint az Állam és forradalomban. Szocializmus egy országban (Sztálin) kontra permanens forradalom (Trockij). Mindennapok forradalmisága, ez Király István. A pártköltő partizán (és nem sorkatona), Lukács Györgynek József Attiláról jutott eszébe 1945-ben. A kollektivizáció túlkapásai annyit tesz, hogy az 1933-as éhínség alatt cirka tízmillió paraszt éhen halt. Társadalomellenes életvitelt folytató egyének elleni harc, hogy például Brodszkijt 1964-ben öt évre száműzték. A káemká (közveszélyes munkakerülés) a rendszerváltozásig jogi kategória Magyarországon. 5 Kis vigyázat, mert lesz benne az is. Jön csúnyább megoldás épp elég, anyukámnak se tetszenek, pedig nem vagyok mérges. Nincs bennem ingerültség, az első kiadásról (Rom. A szovjetónió története. Pécs, Jelenkor, 2000). 16 írás jelent meg (Szilágyi Ákos, Onagy Zoltán 2x, Kálmán C. György, Zoltán Gábor, Iványi Bianca, Péczely Dóra, Harkai Vass Éva, Toóth H. Zsolt, Bogdán László, Tim Wilkinson, Szirák Péter, Bodor Béla, Rácz I. Péter, Gróh Gáspár, Rácz Péter). Bár, ahogy vártam, volt némi lefagyás körülötte, komcsiknak túlkomcsiz, komcsizóknak nem eléggé. A kritikákból most kettővel foglalkozom kicsit. Létezik ugyanis egy, mondjuk, műfaj, (nem csupán annak) a rendszernek a) terméke: irodalmi szöveg pártpolitikai szempontok szerinti bírálata irodalomkritika gyanánt. Egykor feljelentésszámba ment, ma inkább egyszerű jelentés, nem oly vész, G. G. és R. P jelentik, hogy a szerző nem P. C. Nem felelek meg nekik, nem vagyok politikailag korrekt. Úgy van elgondolva, hogy van persze irodalom jó, ámde itt G. G. szerint „irodalomnál többről van szó (márpedig ez természetes következménye a témaválasztásnak.)” A nyelv a gondolat „közvetítőiéként funkcionál”, nem folytatom. „Ha különféle mesterek nem dolgozzák fel százféleképpen ugyanazt a motívumot, akkor a közönség megtanulja, hogy kizárólag az anyagnál maradjon.” (Nietzsche: Menschliches, Allzumenschliches) Inkább úgy 159