Kukorelly Endre: Rom. A komonizmus története (Pozsony, 2006)
(2)
(2) Washington, Wien, London és Czegléd, Rossz ember úgyiscsak mutatóba lesz még. (József Attila: Jónál jobb) Hatalmas ipsék olvassák a középületek homlokán a napi öntöttvas- és koksztermelés rejtélyes számadatait egy mammutnyi kovács egészen elérzékenyedve szemlél egy egészen kicsi gipsz Lenint (Louis Aragon: Magnitogorszk I9326) Hát akkor itt mindenki meg lehet elégedve a változással. Egy másik egykori padszomszéd felel tréfálkozóravaszkodó tekintettel: - Csak ennél rosszabb ne legyen, Gyulánk! (Illyés Gyula: A puszták népe - ma. 1949) Először is oda mintegy magától belekerültél. Mintha soha ki nem kerültél volna. Ha egy Berlin környéki, elhagyott orosz katonai támaszpontra jutsz, átmászol a földhányás tetején fahasábokból összehordott, szögesdróttal megerősített, csaknem teljesen összedőlt, elkorhadt kerítésen, óvatosan széthajtogatod a leszaggatott dróthálót, lehajolsz és bebújsz, ott bent az már biztos a szovjetünk). Ahogy Andrej Tarkovszkij fényképezte a Sztalkerben. 14