Kulcsár-Szabó Zoltán: Metapoétika. Önprezentáció és nyelvszemlélet a modern költészetben (Pozsony, 2007)
8. Utak az avantgardból
szellemes tanulmányban száll vitába Philippe Renaud Apollinaire-olvasatával (amelyre egyébként Jauss elemzése támaszkodik), elsősorban azt megkérdőjelezve, hogy az idő és hely formális azonosíthatósága a Lundi Rue Christine-ben már eleve biztosítaná az idézett beszédtöredékek repragmatizálhatóságát, ami a Dállenbach által bemutatott szintaktikai és pragmatikai meghatározatlanságok, „üres helyek” alapján valóban legalábbis kétségbevonható.597 Fundamentális különbség fedezhető fel viszont abban, hogy József Attila itt szóba hozott versei egyáltalán nem írják elő - ellentétben Apollinaire deklarált poétikai célkitűzésével - a vers alanyi pozíciójának különböző hangok sokaságában való szétoldását - egy olyan értelmezés, amely ebből a lehetőségből indulna ki, ha nem is volna feltétlenül végrehajthatatlan, különösebb eredménnyel aligha járna. Ebből persze nem következik az, hogy a mindennapi, prózai vagy „kész”, illetve - másfelől - a fogalmi nyelv „beszivárgása” a lírai diskurzusba érintetlenül hagyná a lírai szubjektum megjelenítését. Ebből a szempontból is érdekes tanulságokkal kecsegtethet József Attila 1927-es, A bőr alatt halovány árnyék c. (egyes kiadásokban, Bálint György 1940-es példáját követve, e cím nélkül, az első sor kezdetét címmé emelve közölt) költeménye, amelynek talán méltatlanul kevés figyelmet szentelt a József Attila-kutatás. A vers legkülönösebb mozzanata alighanem egyből az első sorban megragadható („Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,”), amelyet az ismert olvasatok a lírai én önmegjelenítéseként értelmeznek, különösebb indoklás nélkül vagy éppen a szöveg által prezentált mélylélektani képletet feltételezve, illetve a képet lelki energiák megnyilvánulásaként felfogva.598 Ez az azonosítás nem cáfolható olyan könnyen, mint ahogyan az az első pillantásra lehetőnek sejlik, mégha ez nem is látható be 5,7 Vö. L. Dállenbach: Das Bruchstück und der Reim = R. Warning - W. Wehle (szerk.): Lyrik und Malerei der Avantgarde. München, 1982, 229-231. 598 Vö. Szabolcsi, 511., ill. Wacha I.: József Attila: Egy átlátszó oroszlán = Irodalmi és Nyelvi Közlemények 1967/2,114. 286