Kulcsár-Szabó Zoltán: Metapoétika. Önprezentáció és nyelvszemlélet a modern költészetben (Pozsony, 2007)
8. Utak az avantgardból
cepciójában gyökerezik, éppúgy, ahogyan az az út is bizonyára könnyen rekonstruálható, amely pl. az én másik általi feltételezettségének felismerésétől („Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos” - József Attila [József Attila, hidd el...]) az önmegszólító verstípus újjáalakításához vezet. A ‘20-as évek avantgárd jellegű költeményei azonban alighanem a ‘30-as évek „érett” vagy „kései” lírájának retorikáját is megvilágítják. Ahogyan a ‘30-as évek jellegzetes antropomorfizáló leírásainak is az avantgárd hatás az előzménye607, úgy feltűnő az is, hogy az utolsó évek költészetének jellegzetes eljárása, az elvont vagy nem érzékletes, nem képi kifejezések metaforikus tárgyiasítása („a semmi ágán”, az én „utolsó morzsái”, „a semmi sodra” stb.) is újragondolható a ‘20-as évek avantgárd poétikájának nyelvszemlélete felől. A fenti jellemzés ugyanis meglepően kritikai megvilágítást kapna pl. a József Attila [József Attila, hidd el...] azon kijelentése felől, mely szerint ,,[A]z életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki”. Csakhogy, mint azt A bőr alatt halovány árnyék önértelmezésének példája mutatta, az ilyen képalkotás nem anynyira tárgyiasításként, mint inkább a képi referencia kioltásaként megy végbe József Attila költészetében.608 A Ki-be ugrál... nevezetes sorait pl. aligha volna értelmes az én kenyérré vagy valamilyen táplálékká való tárgyiasulásaként olvasni, hiszen ezt a szöveg fogalmi környezete és absztrakt térviszonyai semmivel sem támogatnák. A metafora teljesítménye itt ugyanis az én „elemésztésének” fogalmi jelentését veszi igénybe és aktualizálja, s ezzel sokkal inkább a metafora látványszerű tárgyiasságát szünteti meg, mintsem az „én” fogalmának képi megjelenítését szolgálja. Igaz, ez utóbbi, vagyis az én megszűnésének a tárgyiasító költői alkotás általi kompenzációja még mindig megnyugtatóbb képletet nyújt, mint az ént „elfogyasztó” vers 607 Vö. ehhez pl. Szabolcsi, 269-270. Az antropomorfizmus alakzatának alakulásához József Attila költészetében 1. még Török G.: A líra: logika. Bp., 1968, 123. 608 Mint adalékot József Attilának a képiség és a fogalmiság közötti feszültség iránti fogékonyságához 1. Vágó, 74-75. 293