Lakner Zoltán - Tóth Ákos: Rendszerválás. Magyarország 2009-2013 (Pozsony, 2013)
Tóth Ákos: Valahol a Dunánál
József Attila Duna-parti szobrával nem az a kormány baja, hogy József Attilát formázza, hanem az, hogy nem volt ott 1944 előtt. Márpedig az Országgyűlés olyan határozatot hozott Lázár János és Balsai István előterjesztésére, hogy a Kossuth tér ’44 előtti állapotát állítják vissza, így e határozatból egyenesen következik, hogy József Attilának el kell onnan kerülnie, üldögéljen most már máshol, akárhol, valahol a Duna valamely partján, akár egy kilométerrel arrébb, vagy százzal, csak a Kossuth téri részen ne. Talán még egy új Duna-parti helyszínhez sem ragaszkodnak. Minek is ilyesmikhez ragaszkodni, ez afféle ortodox gondolkodásra vallana, egy született L. Simon László például elmagyarázhatná, hogy tetszik tudni, A Dunánál képletesen értendő, értik, ugye? A Dunánál, vagyis hát nem a Dunánál, hanem afféle összekötő értelemben, vagyis a Duna köt össze minket, különböző népeket, tehát téved, aki a rakodópart alsó kövére ábrázolja a költőt, hiszen bárhová lehetne ültetni, persze a rakodópart alsó kövére is akár, de úgyis az eszme a lényeg, nem a helyszín. Hah, az eszme! Eszmeileg József Attilával egyébként nincsen semmi probléma, ezt maga a kormányfő demonstrálta egy Facebooküzenetében, amit a szobornál vettek föl vele, afféle sors- vagy politikai közösséget vállalva a költővel, akivel azért egyetlen apró kis bibi mégiscsak akad, jelesül az, hogy nem állítottak szobrot neki az 1944 előtti Kossuth téren. Igaz, hogyan is állíthattak volna, hiszen József Attilát sokan épp azért szeretik, mert a büdös életben nem kaphatott volna szobrot azokban az időkben, hiszen nem igazán kedvelte azokat az időket, illetve azok az idők sem kedvelték túlságosan őt, ezt a fura, izgága alakot, aki ráadásul zseninek született. A Kossuth tér és József Attila szobrának problémája sokkal össze173 \4lahol a Dunánál