Lakner Zoltán - Tóth Ákos: Rendszerválás. Magyarország 2009-2013 (Pozsony, 2013)
Tóth Ákos: Valahol a Dunánál
tot megszavazó teljes Fidesz-frakció, amely egyébként Lázár Jánosnak akart megfelelni, illetve Orbán Viktornak, hiszen Lázár maga mondta annak idején, hogy ez Orbán Viktor frakciója, de lehet, hogy a képviselőcsoport nem is akart megfelelni senkinek, egyszerűen csak úgy jön a frakció tagjaiból, hogy ha azt hallják, hogy ’44, akkor az igen gombot kell megnyomni, bármiről legyen is szó. Ami meg Lázár Jánost és Balsai Istvánt illeti, ők jól megfeleltek, hiszen Lázár folyton szóba kerül a humán csúcsminiszteri tárca élére, Balsaiból meg alkotmánybíró lett, hogy aztán ezzel a maradék tekintélyétől is megfosszák ezt az egykoron szebb sorsúra álmodott testületet. Most már talán csak az ötlet kiagyalója szorul, aki, ugye, megfeledkezett szegény József Attiláról, irgum-burgum, hogyan lehetett ilyen béna? Hiszen már mozgalom is szerveződött a szoborért és József Attiláért úgy általában, megint egy fölösleges kellemetlenség! A kellemetlenségek meg jönnek-mennek, mert valahogy mindig baj van abból, ha valaki mindenáron meg akar felelni valakinek vagy valaminek. Most például a fél ország azt találgatja, hogy vajon kinek akart megfelelni Tarlós István azzal, hogy Dörner Györgyöt ültette az Új Színház élére, mert az őt ismerők azt mondják, hogy magától sosem lett volna képes ekkora ordenáré taplóságra. Persze az őt ismerők is tévedhetnek, kissé távolabbról ugyanis nagyon is valószerűnek tetszik, hogy a főpolgármester bármire képes és akár annak az ellenkezőjére is, így aztán kényelmesen elképzelhető az is, hogy Tarlósnak valaki megmondta: így lesz és kész. Talán Eperjes Károly, aki valamitől akkora hatalommá nőtte ki magát a színészválogatott és más rituális sportberkek különféle kispályás mérkőzésein, hogy elrendezhette ezt az ügyet, vagy talán egy nála is nagyobb pályás azzal a céllal, hogy a Jobbik szavazóit befogja, szóval megeshetett az is, hogy Tarlósnak kellett megfelelnie valakinek, és hát meg is tette azzal a jelszóval, hogy Dörner pályaművének igen rokonszenves vonása a kiváló színész magyar drámák iránti elkötelezettsége, mintha egyébként úgy általában véve a magyar színházak nem adnának elő magyar drámákat. Játsszunk csak el a gondolattal: Tarlós Istvánt meghívják majd a Dörner-Csurka-féle színház valamelyik bemutatójára, mondjuk Csokonai Dorottyájára, a főpolgármester a tenyerét széttapsolja, lám, ez egy igazi magyar darab, Csokonai az mégiscsak Csokonai, 175