Lakner Zoltán - Tóth Ákos: Rendszerválás. Magyarország 2009-2013 (Pozsony, 2013)

Lakner Zoltán: Mindig más a hibás

útját kívánná papírra vetni a „kommunista odaállású irodalomtör­ténész” (forrás: Márai Sándor) poziciójától a Koltay-filmek állandó főszakértőjének posztjáig. A köpönyegforgatás önmagában is izgal­mas téma, de ennek pszichológiája valóban balzaci írói tehetség után kiált. Viszont Koltay személye annyiból a politikai elemzés számára is érdekes, hogy ő tagja annak az exkádárista csapatnak, amely a hi­vatalosan antikommunista Fidesz számára elfogadható. A kommu­nizmust ma is mint „a legnagyobb bajt az emberiség történetében” definiálja a Fidesz elnöke, de ez nem akadályozza Pozsgay Imre, ko­rábban Szűrös Mátyás, vagy éppen Koltay Gábor magához emelésé­ben, hogy az Orbán-kormányokban ülő egykori MSZMP-tagokról ne is beszéljünk. Nehéz minderre más magyarázatot találni, mint hogy a bűnbocsánat a kegyosztás része, politikai eszköz. Másrészt, a történelmi ítélkezés a jelenből indul ki: mai „odaállásukkal” a vét­kesek felülírhatják a múltat. A múlt értékelését a mából vetíti visz­­sza a kormánypárt, s a Fidesz pontosan ezt tette előző kormányzása, meg a kettő közötti ellenzéki időszak során is. Érdekes lehet Koltay jelenleg zajló pályája is, nevezetesen, hogy 2011 elején előbb megérkezett a József Attila Színház igazgatói szé­kébe, egyáltalán nem függetlenül attól, hogy a főváros vezetése a Fi­desz kezébe került. Majd jött a meglepő fordulat, jelesül, Koltay ösz­­szekülönbözött az illetékes főpolgármester-helyettessel annak kap­csán, hogy volt-e joga társulatot szervezni, vagy sem. Tarlós István azonnal felmentette megbízott színigazgatói posztjáról. Bár e pilla­natban (2011. június 11-én) úgy tűnik, Koltaynak van igaza ebben a vitában, ettől azonban nem válik a művészi szabadság élharcosává. A vita inkább a nagyon is létező megszorítás példája, hiszen a tár­sulatszervezéssel az a fő baj, hogy nincs rá pénz. Emellett a (helyi) kormányzás hiányának esettanulmánya is lehet, hiszen Koltay két, egymással ütköző utasítást kapott feletteseitől három hónap lefor­gása alatt. A filmekkel kapcsolatos harmadik figyelemre méltó tényező a már pedzegetett alkotói igénytelenség, amire nem lehet kizárólagos ma­gyarázat a büdzsé mérsékeltsége. Ha az ember nem tesz mást, mint végigkapcsolgatja otthon a dokufilmcsatornákat, látni fogja, hogy technikában, ötletben hol tart ez a műfaj, s hogy ebben - szerencsé­re - még mindig vannak kiváló magyar teljesítmények. Az végképp 179

Next