Lakner Zoltán - Tóth Ákos: Rendszerválás. Magyarország 2009-2013 (Pozsony, 2013)
Lakner Zoltán: Múltdiktálás
zásegíti hajótörött ellenfeleit, hogy megkapaszkodhassanak a hajóroncs deszkáiban. Gondolkodásmód-váltás A demokratikus ellenzék - bár a Fidesz gyengülése nyomán relatív pozíciója sokat javult - még mindig tagolt. A múltvitának és a múltat is magában foglaló identitáspolitikának nemcsak önmagában van jelentősége, hanem abból a szempontból is, hogy katalizátora vagy akadályozója lesz-e a kormányváltó alternatíva létrejöttének. Ha az ellenzéki politikai-társadalmi koalíció megalapozásának első lépése a határmegvonás, ti. kik tartozhatnak egyáltalán e koalícióba, akkor ennek a határmegvonásnak bizonyosan van identitásdimenziója, annak pedig múltértelmezési összetevője. Egy demokratikus identitáskoalícióban (hívjuk most így) demokratikus normák jelölnék ki a szabadságelvű hagyomány körét. Ezen belül korlátlan lehetőség nyílna az eltérő nézőpontok folytonos megvitatására. Itt megint felsejlik a száz éve született Kádár János alakja, akinek kapcsán a hangos dicséret kisebbségi, de létező álláspont, gyakoribb a csendes elismerés - alkalmazkodva a közhangulathoz -, és jelen van a hangos elutasítás is a demokratikus ellenzéki oldalon. A problémát tetézi, hogy az idő előrehaladtával a múlt is egyre hosszabbá válik: a húsz év meg a nyolc év megosztó értelmezése annak ellenére fontos tényező, hogy az orbáni két év értékelése szinte azonos a demokratikus térfélen. Feltűnő továbbá, hogy a demokratikus oldal miként próbálja időről időre visszafoglalni a „nemzeti” kategóriát, egyébként teljes joggal. Fontos látni, hogy a nemzeti mivolt bizonygatása felesleges, hiszen a Fidesz (és a Jobbik) nemzetkonstrukciójának lényege, hogy mindig legyenek jók és gonoszak, belül és kívül lévők. Ebben a narratívában szocialisták, liberálisok, illetve szocialista- és liberálisgyanús elemek mindig csak bűnbakok lehetnek. A demokratikus oldal nemigen találja a magyar történelem azon hőseit, akiknek példáján keresztül a demokratikus és szabadságelvű nemzeti narratíva elbeszélhető volna. József Attila és Károlyi Mihály defenzív jelleggel került csak a középpontba, mert a Fidesz az ő Kossuth téri szobraikat vette célba. Homályba borulnak azonban 268