Láng Zsolt: Szerelemváros és más történetek (Pozsony, 2013)
A Szerelemváros történetei műfajukat tekintve a rövidprózától a szabályos novellán, a szabálytalan egypercesen, a krimiszerű elbeszélésen át az esszéisztikus memoárig többféle elbeszélői típus kellékeit magára ölti. Van történet, amely csupán egyetlen pillantást foglal magába, és van többéves eseménysort sorba rakó is. Van, amely egyetlen monológ, van, amely többoldalas párbeszéd. Mi fűzi öszsze ezeket a történeteket? A szerelem. Máskor a szerelem hiánya. A férfi-nő viszony. Máskor a férfi-nő viszonyt helyettesítő pótlék-viszony. A történetek szinte kivétel nélkül létező, pontosan betájolt helyszínen játszódnak. Követhető, miben más a szerelem Kolozsváron, Budapesten, Rómában, Berlinben. Netán egy erdőszéli házban, településektől távol. Székely faluban, ahol éjjelente mínusz 25 fok alá süllyed a higanyszál. Követhető, hogyan befolyásolja az érzelmeket az utcák, terek, épületek hangulata, stílusa, állapota - és viszont: hogyan módosítja a szerelem az épülő városok architektúráját. Vagy csupán az architektürára emlékező szerelmes álmokat. A helyszínek betájolhatósága mellett olykor a szereplők is létező neveket viselnek. Mint ahogy a borkóstoló is a borok leírásán keresztül, közvetett formában meséli el szerelme történetét. Arra a fő kérdésre, hogy „mi a szerelem?", többféle válasz is kiszűrhető az írásokból; bármelyik válasz szintén csakis közvetett lehet. WWW.KALLIGRAM.com