Láng Zsolt: Szerelemváros és más történetek (Pozsony, 2013)

A Szerelemváros történetei műfajukat te­kintve a rövidprózától a szabályos novel­lán, a szabálytalan egypercesen, a krimi­szerű elbeszélésen át az esszéisztikus me­moárig többféle elbeszélői típus kelléke­it magára ölti. Van történet, amely csu­pán egyetlen pillantást foglal magába, és van többéves eseménysort sorba ra­kó is. Van, amely egyetlen monológ, van, amely többoldalas párbeszéd. Mi fűzi ösz­­sze ezeket a történeteket? A szerelem. Máskor a szerelem hiánya. A férfi-nő vi­szony. Máskor a férfi-nő viszonyt helyet­tesítő pótlék-viszony. A történetek szinte kivétel nélkül létező, pontosan betájolt helyszínen játszódnak. Követhető, miben más a szerelem Kolozsváron, Budapesten, Rómában, Berlinben. Netán egy erdőszé­li házban, településektől távol. Székely faluban, ahol éjjelente mínusz 25 fok alá süllyed a higanyszál. Követhető, hogyan befolyásolja az érzelmeket az utcák, te­rek, épületek hangulata, stílusa, állapo­ta - és viszont: hogyan módosítja a sze­relem az épülő városok architektúráját. Vagy csupán az architektürára emlékező szerelmes álmokat. A helyszínek betájol­­hatósága mellett olykor a szereplők is lé­tező neveket viselnek. Mint ahogy a borkóstoló is a borok le­írásán keresztül, közvetett formában me­séli el szerelme történetét. Arra a fő kér­désre, hogy „mi a szerelem?", többféle vá­lasz is kiszűrhető az írásokból; bármelyik válasz szintén csakis közvetett lehet. WWW.KALLIGRAM.com

Next