Lipovecz Iván (szerk.): Miénk (lett volna?) a tér (Pozsony, 2014)
Lipovecz Iván: Hetilapok
Élet és Irodalom Az 1989-ben még 55 ezer példányban nyomott Élet és Irodalom - állítólag többet is el tudtak volna adni belőle, de ennek a központilag limitált papírkontingens szabott gátat - fiatal munkatársaiban az év decemberében sejlett fel először, hogy „valamit kezdeniük kellene” a lappal. Az önállósodás - és a hivatalos politikától való óvatos elszakadás jegyében - szerkesztőbizottságot alakítottak és az 1990. évi első számtól kezdve már ez állt az impresszumban: szerkeszti a szerkesztőbizottság, elnöke Bata Imre (aki előzőleg több mint hét éven át volt az ÉS főszerkesztője). A laptulajdonos Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium egy hónappal később a segítségükre sietett: 18 millió törzstőkével létrehozta az Arany Lapok Kiadói Kft.-t és ide „tolta be” - sok más kulturális sajtótermékkel együtt - az ÉS kiadását is. Az Arany Lapok vezetésével pedig Szabó B. István volt filmfőigazgatót, az ez idő tájt a minisztérium sajtóügyekben illetékes főhivatalnokát bízták meg. Az ÉS munkatársai előtt ekkor nyílt meg a „fényes ösvény”: rájöttek, hogy saját birtokukba kell venni a lap kiadói jogát. E célból megalakították az ÉS Baráti Társaságát és a Némethkormány utolsó hivatali napján megvárták Glatz Ferenc művelődési minisztert, hogy visszatérjen vidéki útjáról és aláíratták vele az ÉS kiadói jogának a Baráti Társaság javára történő átengedéséről szóló nyilatkozatot. Ebben egy feltétel volt: a lap megjelentetéséről továbbra is az Arany Lapok Kft. gondoskodik. Faramuci helyzet volt: egyfelől a totális intellektuális sza130