Lipovecz Iván (szerk.): Miénk (lett volna?) a tér (Pozsony, 2014)
Juhász Gábor: Megyei napilapok: Szökések és szöktetések
a privatizációban, 1990 októberében új nevén saját útjára tért, sőt Szegedi Napló néven városi verzióval is próbálkozott. 1996-ban azonban feladta a küzdelmet és bekebelezte a Délmagyarország kiadója. Megbuktak azok a próbálkozások is, amelyekben a Népszabadság próbált vidéki napilaphálózatot felépíteni - például a szolnoki Jászkun Krónika felvásárlása révén. A forgatókönyv itt is hasonló végkifejletet hozott: a Krónikát később megvette, majd beolvasztotta a springeres „régi” megyei újság, az Üj Néplap. A 18 vidéki kiadvány privatizációja a megyei lapkiadók közreműködésével folyt, két helyi napilap viszont közvetlenül a fővárosi központú pártcéghez, a Hírlapkiadó Vállalathoz tartozott. E két újság, vagyis a fővárosinak számító, de nagyobb vidéki városokban is terjesztett bulvár Esti Hírlap, valamint a Pest Megyei Hírlap sorsa így eltért a többiekétől. A lapcsaládban mostohagyereknek számító Pest Megyei Hírlap 1994. február 1-jén kapott új kiadót. A Giczy György KDNP-politikus által vezetett Magyar Penna Kiadói Kft.-nek két tagja volt: a lap addigi tulajdonosa, az év elejétől az Állami Vagyonkezelő Rt.-hez tartozó Hírlapkiadó Vállalat és egy, a kereszténydemokratákhoz közel álló vállalkozó cége, a Licencker Kft. Az önmeghatározása szerint „nemzeti és keresztényi elkötelezettségű” Pest Megyei Hírlap olvasótábora évről-évre gyorsan zsugorodott: ekkor már csak 25 ezer példányban jelent meg. A Horn-kormány elől kiszervezett veszteséges lapot végül 1995-ben bezárták. Újraélesztési próbálkozások itt is voltak: Új Pest Megyei Hírlap néven igyekezett saját kiadványt fenn196