Lipovecz Iván (szerk.): Miénk (lett volna?) a tér (Pozsony, 2014)
Lipovecz Iván: Hetilapok
visszavette a korábban három évre bérbe adott kiadói jogokat. Miután ezt a feladványt magával a társasággal oldatta meg, a Szabad Föld Rt. azon nyomban „feltámadt”. 200 millió forint bevételre tett szert heti hatoldalnyi hirdetés egész évre előre történő eladásával, illetve a Magyar Posta által már beszedett 1995. évi előfizetési díjakból. Aminek ismeretében nem nehéz elképzelni: az ÁV Rt. már a várható fejleményeket előre látva srófolta fel a Szabad Föld árát, hogy utána maga is nagyot szakíthasson rajta. Ennek bekövetkezésére mindössze nyolc hónapot kellett várni. Mire az újdonsült laptulajdonos neve Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-re változott, már az új vevő személye is kitudódott: a sajtóprivatizációban amúgy lagymatagon résztvevő OTP 350 milliós ajánlatát jócskán felülkínálva, az e téren sokkal mohóbb Postabank (illetve annak e célra szakosodott sajtóportfólió-kezelője, a Scriptum Rt.) 480 millió forintért vitte el a Szabad Föld Rt. 51,8 százalékos részvénypakettjét. A tranzakció látványától megrészegülve a József Attila Alapítvány, amelyet az MSZP korábban a privatizált megyei lapok eladásából befolyt 450 millió forintból hozott létre, és amelynek a vezetője Annus József szocialista képviselő, a Tiszatáj című folyóirat egykori szerkesztője volt, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Szövetségétől megvette a nála lévő 27,5 százalékos Szabad Föld-csomagot. Névérték felett, de korántsem a Postabank által fizetett, lényegében hatszáz százalékos áron. Az MSZP- nek azonban még így, az inflációt leszámítva is sokkal többe kerülhetett a dolog, mint amennyit 1990-ben 128