Lipovecz Iván (szerk.): Tízek társasága (Pozsony, 2019)
6. fejezet Pista
egymást követték a bemutatók a hatalmas színházteremben. (A rendszerváltás után a ciszterek visszakapták a Szent Imre Gimnázium épületét, a József Attila pedig oda költözött, ahová Pista általánosba járt valamikor.) Az újságok szeretetét - saját állítása szerint - onnan örökölte, hogy nagypapájának hírlapárusító bódéja volt a miskolci piac sarkán. Mindenesetre a gimiben előbb az iskolarádió és a faliújság készítésében vett részt, majd - Életünk címmel - önálló iskolai újságot szerkesztett. Ahhoz képest, hogy három évvel korábban azzal tanácsolták el, még nem eléggé érett a KISZ-tagságra, az érettségi után KlSZ-ajánlással mehetett az egyetemre (akkoriban ez is elég volt a felvételi vizsga elhagyásához). De csak mehetett volna. Mert hiába vették föl az ELTE történelem-filozófia szakára, őt ez az egész valahogy nem érdekelte. így azután az Április 4. Gépgyárban kötött ki segédmunkásként. Egy év múlva felbukkant a következő „megmentő”: Naményi Gézának hívták. Édesapját a véletlen hozta össze régi ismerősével Pesten. Az egykori miskolci újságíró akkor már a Tájékoztatási Hivatal - a kormány sajtószerve - elnöke volt. Naményi, Pista ambíciói felől hallva, 98