Lovas Ildikó: Cenzúra alatti. Készülődés szabómagdaságra (Pozsony, 2014)
Cenzúra alatti
Nem ugyanaz arról vitatkozni, hol legyen a költő térde, meddig mossa a víz a lábát és azt állítani egy évvel az események után -, hogy amit láttak, az performansz volt. Engem olyan nagyon nem érdekel, hogy akik József Attilát abban vélik tetten érni, hogy a szobrát ott tartják, ahol, mit tartanak a dolgok felől úgy általában. Az viszont, hogy akikről én úgy véltem, ugyanazt tartják a dolgok felől úgy általában, amit én is, egyszer csak kijelentik, egy gag volt mindösszesen, amiért - amúgy - hónapokon át izmoztak. Nem tudom már jól összerakni a dolgokat, mert akkoriban kórházban voltam és csakis magamra figyeltem, össze voltam zuhanva, meg voltam ijedve. Azonban így utólag is, a cybertérből tájékozódva és összerakva az eseményeket, azt kell mondanom, azt kell belátnom, hogy nem ezt érdemeltük. Azok, akik hiszünk abban, hogy nemzetként összerakhatok vagyunk egy ország határai közt és azon túl is, akik abban a szóban hiszünk, hogy nemzet, nem ezt érdemeltük. Talán azok sem, akik a megvalósításra vállalkoztak politikusként - ha e szó megvetést érdemel, akkor úgy vállalkoztak: kutyaként -, és akikhez én a magam esélytelenségével, szürkeségével, de minden hitemmel tartozom, nem ezt érdemelték a saját harcostársaiktól. De mindez nem annyira fontos, ez csak a gyújtózsinór, amitől szétrepül minden, ez csak a lecsorgó gané, ami felrázza a nézőt a Terry Gilliam-filmben. Engem nem is ez rázott meg. Engem az rázott meg, hogy középszerű írókkal körülvett karámba zárnak. 113