Lovas Ildikó: Cenzúra alatti. Készülődés szabómagdaságra (Pozsony, 2014)
Cenzúra alatti
rázni, forgatni, ágyat és asztalt készíteni belőle, hogy az embernek megáll az esze, elámul a lelke, de attól még maga az ország préselt lemez marad. Ez nem jó és nem rossz. Egyszerűen így van. Ha nem népművelőnek tanultam volna, hanem történésznek, én is tudnám, hogy így van. Vagy ha költő lennék, de József Attila. Akkor tudnám. Nem volt könnyű félbehagyni a kérdezést, nem volt könnyű összepakolni a nappali alacsony asztalán heverő paksamétákat, piros szalaggal átkötni, és a múltnak kútjába visszadobni. Názsáloszty. Legtöbbször ezt mondogatta a nagyanyám, és kedvesen simogatta hozzá a karom, Piroskám, tudod, názsáloszty, názsáloszty. Volt, hogy kiültem a makramébagoly alá, és sírtam. Szerettem volna többet megtudni Jávor Pálról. Hej, ripityom, tyom-tyom-tyom! Juszt is ripityom! Ez valahogy túl kevésnek tűnt. Mintha egy filmgyári kulisszától várnám, hogy remek vacsora illata töltse be a teret. Amire először rábukkantam, az Alföldi Géza cikke volt 1949-ből, amelyben Jávor Pál a Teghze Gerber Miklós zeneszerző árvái javára adandó koncertet hiúsította meg, méghozzá fenyegetések közepette, melyeket a botrányairól ismert színész és feleségének baráti környezete adott elő, mondván, ha meg merik tartani a rendezvényt, a New York-i magyarok bojkott alá veszik a vendéglőt.- Ha én gazdag lennék (Ifi Were a Rich Man), előadja Bessenyei Ferenc. 234