Lovas Ildikó: Cenzúra alatti. Készülődés szabómagdaságra (Pozsony, 2014)

Cenzúra alatti

rázni, forgatni, ágyat és asztalt készíteni belőle, hogy az embernek megáll az esze, elámul a lelke, de attól még maga az ország préselt lemez marad. Ez nem jó és nem rossz. Egyszerűen így van. Ha nem népmű­velőnek tanultam volna, hanem történésznek, én is tudnám, hogy így van. Vagy ha költő lennék, de Jó­zsef Attila. Akkor tudnám. Nem volt könnyű félbehagyni a kérdezést, nem volt könnyű összepakolni a nappali alacsony asz­talán heverő paksamétákat, piros szalaggal átköt­ni, és a múltnak kútjába visszadobni. Názsáloszty. Legtöbbször ezt mondogatta a nagyanyám, és ked­vesen simogatta hozzá a karom, Piroskám, tudod, názsáloszty, názsáloszty. Volt, hogy kiültem a makramébagoly alá, és sírtam. Szerettem volna többet megtudni Jávor Pálról. Hej, ripityom, tyom-tyom-tyom! Juszt is ripityom! Ez valahogy túl kevésnek tűnt. Mintha egy film­gyári kulisszától várnám, hogy remek vacsora il­lata töltse be a teret. Amire először rábukkantam, az Alföldi Géza cikke volt 1949-ből, amelyben Já­vor Pál a Teghze Gerber Miklós zeneszerző árvái javára adandó koncertet hiúsította meg, méghoz­zá fenyegetések közepette, melyeket a botránya­iról ismert színész és feleségének baráti környeze­te adott elő, mondván, ha meg merik tartani a ren­dezvényt, a New York-i magyarok bojkott alá veszik a vendéglőt.- Ha én gazdag lennék (Ifi Were a Rich Man), elő­adja Bessenyei Ferenc. 234

Next