Markó Béla: A haza milyen? Versek (Budapest, 2021)
Párhuzamosok
KINCS Magyarország csak bennem él (Baka István: Döbling) Magyarország él. Bennünk. Végtelen. Nem lehet elfoglalni. Nem kell többé darabokra szedni. Hiszen jutott már mindannyiunknak egy darab. Egy ág. Egy fűszál. Egy kő. Egy vízmosás. De ha meghal bennünk, nincs sehol. Te tudtad. Hogy az egy másik ország. Belül van. Iszonyú súly. Ejtőernyő is álmunkban, amikor zuhanunk. Talán ilyen a haza. A magasban. Kinyílik fölöttünk. Kérdezted, küldted, hoztad a könyvet, a kávét, a Delikátot. Kérted, vártad, vitted a verset. Igen, a benti Magyarország. Rabságba torkollik minden szabadság. Döbling-idők. Csupa őrült. Őrültek voltunk mi is. Őrültnek kellett lenni ahhoz, hogy megpróbáljuk felépíteni, ami belül volt. Mert nem csak az a bolond, aki biztat a trónfosztásra, mintha tollfosztásra, majd belehal. Vagy életben marad. Mind bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Emlékszem, ültem valakikkel Nagyváradon 111