Markó Béla: A haza milyen? Versek (Budapest, 2021)
Tündérkert
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Nem tudom, mi ütött belém, de nem is nagyon volt választásom. Mit játszhattam volna a két kislánnyal? Unokatestvéreim voltak, az egyik egy évvel kisebb, a másik egy évvel nagyobb nálam. Lenéztem az ilyesmit, de aztán belementem, sőt, mivel gyakran nekilódult a fantáziám, talán nekem jutott eszembe, hogy színes virágszirmokkal díszítsük fel a fészerben a szekér oldalát, mint egy esküvői hintót. Beleálltunk a szomszédok ágyásaiba, és egyenként letépdestük a fehér, piros, sárga, lila és rózsaszínű mákszirmokat. Gyönyörű lett a hintó, de amire elkészültünk, már ott is volt keresztapám egy vesszővel, és csak verte folyamatosan a síró kislányok meztelen lábszárát, combját, fenekét, ahogy futottak előfelé a házig. Nem gyöngéden, nem pipaszárral, mint József Attila versében. Szaladtam én is rémülten utánuk, de hozzám nem ütött, mert nem voltam az övé. A sógorasszonyáé voltam, anyámé. És apámé. Csak nyaraltam náluk. Azóta tudom, hogy mennyit ér az igazságszolgáltatás. Minden későbbi 27