Markó Béla: Egy mondat a szabadságról. Versek (Pozsony, 2020)
Kimentés
Szörnyű megalkuvásnak tűnik, de eltérően költőelődeimtől, Kosztolányi Dezsőtől és József Attilától az utóbbi időben már attól sem félek, hogy talán az álmaimat is rögzítik valami módon, és az sem lehet véletlen, hogy az egyik éjszakám érthetetlen módon kimaradt, technikai hibára gyanakodtam reggel, de ha jobban belegondolok, másról lehet szó, olyan rémálmokat jegyzett le az okos karóra, hogy végül azt is törölte, ami nem több, csak százalék, csak arány, legalábbis nálam nem jelenik meg semmi más, de ezeket a kisebb zökkenőket leszámítva, ismétlem, most már elkezdődött a kimentés, és ez azt jelenti, hogy van remény. Sietve becsomagolok mindent, amit lehet, aztán mielőbb ki is hordom, ezért is örülök, ha hosszú éjszakai álmot jelez reggel az okos karóra, mert ezek szerint viszonylag sok fontos részletet sikerült ismét áttekinteni, majd valószínűleg még használható állapotban félretenni.