Márton László: Árnyas főutca (Pozsony, 2015)

„Blau Sándortól nem fognak elkobozni sem benzinkutat, sem gőzmalmot, de még termény- és gabonaáru-nagyke­­reskedést sem, és még hosszan lehet­ne sorolni, hogy mi mindent nem ko­boznak el tőle; hanem csak a vasaló­ját fogják elkobozni, mivelhogy varró­gépe nincs. És a hatóság, merőben tré­fából, időnként megjelenik ellenőriz­ni, vajon Blau Sándor titokban, egé­szen véletlenül nem tart-e mégiscsak vasalót a háznál, holott az nincs meg­engedve. Azonkívül érkezett egy fel­jelentés, hogy kitől, az mindegy, és kü­lönben is, amely szerint éjszakánként varrógépzakatolás hallatszik az udvar­ra nyíló ablak felől; de azért, hogy ki­mutassák jóindulatukat, mindjárt el is mondanak egy viccet, mégpedig olyan viccet, amelyet a kor szelleme sugallt, és amelynek Zs-vitamin a csattanója.” A nagysikerű, immár második kiadás­ban megjelenő Árnyas főutca, már amennyiben hihetünk a szerzőnek, és miért ne hihetnénk, „egészében is, részleteiben is a képzelet szülötte”. És valóban, a regényben elbeszélt esemé­nyek megtörténhettek akár így is. A magyar zsidóság ellen a harmincas­negyvenes években elkövetett szörnyű­ségek ismeretében azonban nem a va­lóság és az írói képzelet maradéktalan különválasztása a legfontosabb feladat, hanem az emlékezés - a főutcán innen és túl is. WWW.KALLIGRAM.com

Next