Márton László (szerk.): Walther von der Vogelweide összes versei (Budapest, 2017)
Utószó
it, mint a Titkos követelés vagy a Prológus szerelmi versekhez, a költői problémakezelés szempontjából rokonnak érzem Walther szerelembíráló verseivel, a szeretett nő fikcióvá alakításának folyamata Walther felé mutat. Egy korábbi példával élve: Ady Endre Elbocsátó, szép üzenetének kegyetlen elgondolása, amely szerint a szeretett nő csak addig létezik, amíg őt a költő szerető szemmel látja, feltűnően hasonlít Walther büszkélkedésére a szeretett nő megcsinálásával és eltüntetésével kapcsolatban. Ezekből az elképzelhető vagy valószínű szövegkavicsokból nyilván akkor sem volna összerakható semmiféle mozaik, ha jóval több és biztosabb Walther-utalást ismernénk. Annyi mégis látszik, hogy ellentétben a késői romantikával, amely a régi német irodalomból a Nibelung-énekre volt fogékony, a magyar modernizmus inkább Walther alakjához és költészetéhez vonzódott. Verseit nem muzeális tárgyaknak, hanem élő költészetnek tekintették. Walther XX. századi magyar recepciója szerves része a nyugatos és az újholdas hagyománynak. * Az elsődleges magyar Walther-recepció a kiegyezés utáni évtizedekben kezdődik. Wigand János Walther-fordításai megtalálhatók az Egyetemes Philologiai Közlöny 1878-as kötetében, Szász Károly „hársfavers”-átültetése a Fővárosi Lapok 1884-es évfolyamában. Heinrich Gusztáv A német irodalom története című munkájában (1886-1889) részletekbe menően méltatja Walther költészetét. Azok a megállapításai, amelyek Walthernek az elődöktől való eltéréseit taglalják, ma is megállják a helyüket. A XIX. századi pozitivista hagyományhoz kapcsolódik Balogh Károly Lovagköltők című, 1935-ös gyűjteménye. Balogh az arisztokratikus-konzervatív ízlést párosítja példaértékű tárgyi tudással és igényességgel. Az akkori legjobb középfelnémet szövegkiadásokat használta, szövegértése kifogástalan. Az I. világháború előtti szakirodalmat jól ismeri. Kötetében, mintegy húsz másik középkori német költő mellett, Walther nyolc teljes költeménnyel és további versrészletekkel szerepel. 396