Márton László (szerk.): Walther von der Vogelweide összes versei (Budapest, 2017)
Utószó
pen ezt a banalitást foglalta versbe Walther? És miért öt strófát írt róla, miért nem volt elég egy vagy kettő? Hát először is, rögtön feltűnik, milyen erős eszközökkel dolgozik a költő. Mindjárt azzal kezdi, hogy kiszínezi a világot. Gelf, rőt, bla, grüen: mondja középfelnémetül. Egy kis díszlet (erdő), egy kis hangtechnika (énekesmadár). Aztán gyorsan visszavesz mindent: elromlik a hang (károgás), eltűnik az erdő (köd), elfakulnak a színek. Ehhez járul némi érzelmi nyomaték: mintha egy betegségtől elsápadt embert látnánk, akit tanácstalanul szemlél a felebarátja. Ha végigelemeznénk a többi négy strófát, azokban is hasonlóan működő mozzanatokat tárhatnánk fel, amelyekből mindannyiszor összeáll egy-egy kicsi, de összefogott jelenetféleség. Ennél azonban fontosabb, hogy a vers egy bravúros rímjáték: minden strófában minden verssor egy-egy magánhangzóra rímel, méghozzá ábécésorrendben. А-rímek, e-rímek, i-rímek, о-rímek, u-rímek. Ezért van öt strófa. A középkori latin és újlatin költők gyakran írtak ilyesféle játékos verseket, adott témára és öt magánhangzóra többsoros rímbokrokat. A német költészetben viszont Walther előtt ilyen jellegű vers nem fordul elő, akik pedig utána írtak hasonlót, mint Ulrich von Singenberg vagy Rudolf der Schreiber, azok nyilvánvalóan ezt a Walther-verset utánozták. Walthernek viszont esze ágában sem volt utánozni az ismeretlen latin vagy ófrancia mintát. Erről tanúskodnak meghökkentő ötletei. Amikor az o-rímű harmadik strófában azt mérlegeli, hajlandó-e sokáig ezen a módon élni, téli depresszióban fagyoskodva, így kiált fel: „e wolde ich ezzen krebeze ro”, vagyis: „inkább lennék nyers rákot csámcsogó”. Hogy jön ide a nyers rák? Hát úgy, hogy a rákot döghússal fogták, és jól meg kellett főzni, hogy elmenjen a szaga. Nyersen undorító volt. Jó, jó, de miért éppen a nyers rák a kisebbik rossz a télhez képest? Azért, mert ha van rák, már akár nyersen, akár megfőzve, akkor nyár van. Inkább legyen nyár és büdös nyers rák, mint tél és az égvilágon semmi (legfeljebb az erről szóló vers). Erős feszültség érzékelhető a vers depresszív hangulata és a forma vidám játékossága között. Ehhez járulnak még a groteszk és pittoreszk 406