Marton László Távolodó: Mindig régen van (Pozsony, 2010)
Ezeregy rémes éjszakám legszebb meséi
Hogyan csöppentett anyám A KÖLTÉSZETBE? Az én anyám nem volt boldog a faterommal, talán boldogabb lett volna a nővérem apjával, ha az nem halt volna meg hirtelen. Barátnői nem voltak, dolgozni sem járt, egyáltalán, jobbára ki sem mozdult hazulról. No de valakivel mégiscsak meg kellett osztania a bánatát, így aztán a tesómra meg rám zúdította minden reménytelenségét. Végül is már elmúltam hároméves, a nővérem meg egyenesen hét. Azoknak a mi családi bánkódásainknak többféle formája is volt. Mihelyst összebújtunk hármasban az ágyban, anyám lázasan felidézte, hogy micsoda élményekben volt része, mielőtt a faterral megismerkedett, de az ihletettebb pillanatokban az is megesett, hogy verseket olvasott nekünk. Afféléket persze, amelyek ugyancsak tele voltak keserűséggel, amelyekben megkapaszkodhatott - az egyikbe apró kis állatok haltak bele, a másik csecsszopókat kínzott... Mit mondjak, József Attila Iszonyata újra és újra visszatért, elég volt már a harmadik strófához érni, hogy szépen bömbölni kezdjünk, takkra, hármasban. Aztán a későbbiekben drasztikusabb rítusokhoz is folyamodott az anyám - olyankor a Törökőr utcai telefonfülkéből hívogattuk hozzá a mentőt, de szerencsére pompásan 94