Mészáros András: Kételkedők breviáriuma II. (Budapest, 2023)
„A kazuisztika hagyományosan a teológiai, konkrétan a morálfilozófiai tanulmányok része volt a jezsuitáknál, és arra irányult, hogy olyan, a való életben előfordulható, esetleg megkonstruált események erkölcstani értelmezését adja, amelyekre nincs közvetlenül vonatkoztatható szabály. [...] A kazuisták többsége legszívesebben a középkorban élne, és exemplumokat gyártana. Mivel ennek manapság nincs piaca, vagy saját használatra találnak ki ilyeneket, vagy pedig az irodalomhoz fordulnak, és a benne bőségesen előforduló történeteket nevezik ki kázusoknak, és értelmezgetik azokat. [...] ...az olvasás révén mindannyian kazuistákká is válunk. Ne rettentsen el bennünket az a tény, hogy az olvasás és a kazuisztika manapság hiánycikk! Gondoljunk inkább arra, hogy ezt a két cselekvést felvállalva exkluzívvá tehetjük életünket. Máris megérte a többletmunkát” - írja bevezetőként a szerző, mielőtt még belefognánk esettanulmányainak olvasásába, melyek számos régi és modern klasszikus, többek között Shakespeare, Fielding, Anatole France, Musil, Hasek, íapek, Kundera, Márai, Szerb Antal, Philip Roth, Umberto Eco és mások műveinek elemzése kapcsán születtek.