Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)

III. Horváth Zoltán élete - mielőtt apám lett

„Te ennek a falnak a tetejéről fogsz lepotyogni, és kitöröd a nyakad." A balsejtelem ugyan jogosnak bizonyult, csak éppen más okból. Kiderült, hogy ez a szép isko­la csődbe ment, és nem nyit ki szeptember elején. Más iskola után kellett nézni. Én azonban megkönnyebbültem. Én is féltem ettől a tanintézménytől, igaz, nem a fal miatt. Itt ugyanis előírták a kötelező zenei oktatást. Anyám tudva azt, hogy minimális zenei talentum sem jutott nekem, kiegyezett a tanárokkal a tilinkóban. Annak a kezelése elég egyszerűnek tűnt számára, ennyi talán még kitelik belő­lem. Nekem azonban erős kételyeim voltak, ezért igencsak örvendeztem, hogy a tilinkó veszélye elhárult a fejem felől. Hogy valami történjen, beírattak a Munkácsy Mihály utcában működő Gábor Intézetbe, mi pedig átköltöztük a Liget panzióba, amely akkoriban a Benczúr utca végén működött, közel az Aréna úthoz, a mai Dózsa György úthoz. Szempont volt a közellakás, hogy egyedül közlekedhessek. A Gábor Intézetet nagyon utáltam. Elsősorban az állandó felügyelet miatt. Tízéves voltam, Kassán már szabadon köz­lekedhettem a városban. Az itteni tanárokat sem kedveltem. Unalmas hivatalnok­féléknek tűntek. Mint tudható, Gábor Ignác kiváló férfiú volt, a magyar verstan neves szakértője. Ma emléktábla őrzi hírnevét a ház falán. De én az intézetben nem találkoztam vele. Úgy hiszem, az intézet elsősorban jövedelmi forrás volt a számára. Fiával, Gábor Györggyel sok év múltán együtt tevékenykedtem a Nagy­világ szerkesztőségében, de az intézet kínos emlékét soha nem hoztam szóba előtte. Szerencsémre, anyám hamarosan férjhez ment, engem pedig beírattak a Né­met Birodalmi Iskola ötödik osztályába, vagyis az első gimnáziumba. így kisza­badultam ebből a fogdából. Anyám második házassága Budapesten anyámnak két komolyabb kérője akadt, Detre Pál, jó megjelenésű férfi, foglalkozására nézve építészmérnök, és Horváth Zoltán, a Pantheon könyvkiadó szerkesztője. О nem volt szép férfi, csak éppen nagyon valaki volt. Engem azzal vett le a lábamról, hogy operák tartalmaival szórakoztatott. Én mindenestre őt vá­lasztottam lehetséges pótapának, amikor anyám véleményemet kérdezte tervezett házasságáról és a két jelöltről.20 Zoltán mellett szólt, hogy komolyabb embernek, megbízhatóbb támasznak tűnt. Korábbi életéről anyám annyit közölt velem, hogy Zoltánnak már volt egy házassága a vígjátékíró Molnár Ferenc lányával, Molnár Mártával. Két gyereke van: Eszter és Adám, akik az anyjukkal élnek. Zoltán kiváló ember - magyarázta anyám -, csak éppen nem tud a pénzzel bánni. Neki nagyon kell majd ügyelnie, hogy ne költsünk többet, mint amennyi rendelkezésre áll. Én őt kezdettől fogva 20 A házasságkötés dátuma 1935. szeptember 15. 70 I KÉT APA KÖZÖTT

Next