Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)
VII. Az Eötvös collégiumban (1945-1949)
Újra megbukom kommunistaságból Évfolyamtársam, Nagy András akkor a M ADISZ külügyi osztályát vezette. Egy hónapra el kellett utaznia, és engem protezsált be helyettesének. Történt, hogy a SZIM-esek, a szocdem párt ifjúsági tagozatának vezetői - ha jól emlékszem - Strassbourgba akartak utazni egy kongresszusra, ahová meghívták őket. Ehhez akkoriban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) engedélye kellett. A MADISZ vezetői: Norm György és Dósai István elvállalták, hogy megszerzik számukra a kiutazási engedélyt. Telt-múlt az idő, a szimesek időnként felhívtak engem, hogy mi van az engedélyükkel. Én rendre bementem a főnökökhöz, és jeleztem, hogy a SZIM-ből érdeklődnek. „Feleld nekik, ne izguljanak, időre meglesz" - válaszolták. Ez így ment egy ideig. Amikor is meguntam ezt az üzengetést, és bementem a SZEB-hez. Ott kiderült, hogy a SZIM kérelmét be sem adták. Roppant dühös lettem, hogy velem is a bolondját járatják. Nyilvánvaló lett számomra, hogy ilyen ócska trükkel akarják megakadályozni a SZIM részvételét a külföldi konferencián. Azonnal közöltem az utcán véletlenül éppen szembejövő szimesekkel, hogy hülyék, miért fordultak ebben az ügyben Nonnékhoz, amikor Szakasits titkára, Dobos István szintén bejáratos a SZEB-hez, és öt perc alatt kihozza nekik az utazási engedélyt. Én persze fegyelmit kaptam, hogy kiadtam a főnökeimet. Ilyet egy igazi kommunista nem tehet. A hónap közben letelt, az én külügyes karrieremnek amúgyis vége lett. Az ügyet dorgálással megúsztam. Én csak azt a következtetést vontam le a történetből, hogy Nonnék korlátolt machiavellisták. Miért kell ilyen átlátszó módszerekkel lejáratni a MADISZ-t? Tény viszont, hogy nem én lettem Rákosi főügyésze, hanem Norm György. 1945-ben, amikor az Eötvös Collégium diákja lettem, meggyőződéses kommunista voltam, tiszta hittel győzködtem kollégista társaimat a kommunizmus, a marxizmus-leninizmus egyedül üdvözítő tanairól. Ez akkor 1945 és 48 között igaznak is tűnt. Nem voltunk sem idióták, sem gazemberek, akik beléptünk a kommunista (MKP, MDP) pártba. A Párt azt vallotta magáról, hogy a magyar progresszió ügyét, Petőfi, Ady, József Attila szellemi örökségét ő képviseli a legradikálisabb eltökéltséggel. Büszkén hirdette, hogy radikális módon leszámol a Horthy-világ romlást hozó félfeudális maradványaival, és felépíti az igazi szabadság társadalmát. „Szabadság"-gal is köszöntünk, mi párttagok. A kollégisták karrierjében mindenekelőtt az játszott közre, hogy a tanintézet valóban a kiválóak iskolája volt. Nem tagadható, növendékei kenterben verték évfolyamtársaikat. A Collégium kommunista fiataljai közt mindvégig szó sem volt arról, hogy megszüntessük, felszámoljuk a Collégiumot. A többiekhez hasonlóan mi is nagyon jól éreztük magunkat a Gellérthegy oldalában, nagyon büszkék is voltunk kollégista mivoltunkra. A már említett idősebb, volt kollégisták - párttagok - célja is az volt, hogy a Collégium tanárai lehessenek, és ezt Keresztury távozása után el is érték. Tagadhatatlan, hogy ígéretes tudós palánták voltak, és AZ EÖTVÖS COLLÉGIUM BAN | 171