Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)
X. Zuhanás a totalitárius diktatúrába (1949-1953)
AZ ÍRÁSTUDÓK BECSÜLETE- Nyílt levél Faludy Györgyhöz Mottó: Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani (József Attila) Prológus. Nemrég megjelent önéletírására, a Pokolbeli víg napjaimra többen felhívták a figyelmemet azzal, hogy védjem meg nevelőapám, Horváth Zoltán becsületét, akit Ön kegyeletsértően gúnyol könyvében. Annak ellenére, hogy visszaemlékezéseit kibővített változatában elsőként (még) el nem ismert hazai kiadók (az AB és az ABC független kiadók) adták közre, egy példányhoz magam is könnyen hozzájutottam. Sőt mi több, az is kiderült, hogy memoárjait mindazok olvasták, akiknek a véleménye fontos számomra, és Horváth Zoltán számára sem lenne közömbös. Paradox helyzet. Az Ön életkrónikája hivatalosan nem létezik, gyakorlatilag azonban nagyon is van, sőt az illegális kiadás sajátos aurát is kölcsönöz művének. így ha most megfogalmazom ellenérzéseimet, nem kell attól a vádtól tartanom, hogy olyan írást bírálok, amely hozzáférhetetlen a hazai olvasók számára. Egyébként örömmel értesültem arról, hogy demokráciát tágító erőfeszítéseink Ön előtt is megnyitották hazánk kapuit. Ennek következtében Önnek módja lehet arra, hogy nyílt levelemre már itthonról válaszoljon. Bár személyesen soha sem találkoztunk, életutunk többször is keresztezte egymást. 1939-ben Párizsban, majd 1950-ben Budapesten. Önéletírásának így csak azokra a kifogásolható pontjaira térnék ki, amelyeknek valamelyest magam is tanúja voltam, illetve amelyeket módomban állt ellenőrizni. Hazatérés. Önéletírásában beszámol egy Vámbéry Rusztemmel még New Yorkban folytatott hosszú vitájáról, amelyben felsorolja hazatérésének indokait. Meglepett, hogy a tíz indok között nem szerepelt az az érv, amely a magyar baloldali emigráció tagjait - Károlyi Mihálytól Ignotus Pálig, Németh Andorig - hazavezette: hogy az ezerszer elátkozott Horthy-rendszer bukása után részt vehessenek a magyar demokrácia felépítésében. Ahhoz képest, hogy emlékezései szerint Vámbéry vei vitatkozva menynyi szkepszissel és ellenérzéssel beszélnek a Szovjetunióról (azt kifogásolják, hogy Truman és a nyugati kormányok gyengén és gyáván viselkednek, nem mernek keményen fellépni a Szovjetunióval szemben), eléggé meglepő, hogy Ön elsőként a kommunista pártnak ajánlja fel szolgálatait. Ám az akkoriban ZUHANÁS A TOTALITÁRIUS DIKTATÚRÁBA | 201