Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)
XIV. Kádár János két kulacsa (1956-1988)
nép 1944-ben rosszul vizsgázott. Ugyanez a „szörnyű" nép azután kétharmados többséggel segítette hatalomra Horn Gyula kormányát 1994-ben, majd kevésbe lelkesen, de többséget szavazott Gyurcsány Ferencnek is. Most viszont a Fideszt segítette hatalomra, megint csak kétharmados parlamenti többséget biztosítva számára, hitelt adva Orbánék igen jól megszervezett, erőszakos negatív kampányának. Ilyen a demokrácia. Az ember megteheti, hogy nem örül az ilyen fordulatoknak, de ez még nem lehet ok a magyar nép totális elítélésére. Még akkor sem, amikor kiderül, hogy a nyilas eszméknek aggasztóan nagy a tábora. Néhányan, kevesen, mondtuk ugyan, hogy a demokrácia valójában csak a demokratákat illeti meg, hogy a demokrácia adta szabadságjogokkal vissza lehet élni, de éppen a hazai liberálisok, az SZDSZ-esek tiltakoztak a leghevesebben olyan törvények bevezetése ellen, amelyek nem engedélyeznék a fasiszta eszmék szabad propagálását. Szólnak érvek amellett is, hogy a szélsőséges demagógia ellen érvekkel és nem adminisztratív tiltásokkal kell küzdeni. Legalább láthatjuk, hogy hol tartunk. Ez ugyan igaz, de én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy nem lehet olyan körülményeket teremteni, amelyek közepette szélsőséges nézeteket valló, ostoba Fradi-drukkerekkel értelmes beszélgetést, vitát lehetne folytatni. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy hamisan gondolkodó közösséget csak egy másik jól gondolkodó közösség tud meggyőzni, azzal, hogy magába szippantja a téves eszméket vallókat. Csak éppen ilyen jó közösségek nálunk még hiánycikk számba mennek. Gyurcsány jól látja, hogy a jobboldali polgári körök ellen baloldali köröket kellene szervezni. Ilyen sikeres próbálkozásnak látszik a Charta mozgalma. Ez azonban jelenleg még képtelennek mutatkozik a fiatalság megnyerésére. Talán új Petőfi-köröket kellene létre hozni, feltámasztva az animátort, szegény Tánczos Gábort. Kulturális utóvédharc A hatvanas évek elejétől kezdődően már Aczél György gyakorolt kegyet, amikor végre megengedte a börtönből való kiszabadulása, majd több évi fizikai munkás lét után Darvas Ivánnak, hogy előbb egy évig Miskolcon szerepeljen, aztán a következő évadban a József Attila Színházban tanúsítsa, hogy lojális híve lett a Kádár-rendszernek. S csak ezután tette lehetővé Darvas Ivánnak, hogy a lojális Várkonyi védőszárnyai alatt a Vígszínházba szerződve, színészi rangjához méltó szerepekben léphessen fel. Hasonló módon bántak - többek között - Örkény Istvánnal is, aki a szabadlábon hagyott, volt kommunista írók közül az utolsók között kapta vissza publikálási engedélyét. Dérynék, aki 1956 novemberében a szellemi ellenállás egyik KÁDÁR JÁNOS KÉT KULACSA | 257