Mihályi Gábor: Két apa között. A magyar baloldal tragédiája (1899-1990) (Pozsony, 2012)

Epilógus

EPILÓGUS Zoltán halála után a fiú végkép apa nélkül maradt. A veszteség fájdalma azóta sem szűnt meg, sőt inkább növekedett. Újra meg újra felvetődik a kérdés, mit szólna ehhez Zoltán. Bár a kérdezők tudják a választ, ez mégsem ugyanaz, mintha ezt a saját szájából hallanák. A többes szám harmadik személy azt jelzi, hogy a fiú nem maradt egyedül, noha már Zoltán halála előtt édesanyját is elvesztette. Mellette maradt a felesége Anna, akivel e napokban ünnepelte házasságkötésük 60. évfordulóját. Most már őrá, a fiúra hárul az apa, sőt a nagyapa szerepe is. Kivételes szerencséje, hogy apai nagyapjához hasonlóan őt is hosszú élettel ajándékozta meg a sors, és most, ami­kor e sorokat írja, 88. születésnapját Anna felesége, Péter fia, Judit menye és immár felnőtté cseperedett két unokája Dávid és Eszter körében ünnepelheti. Az apákhoz hasonlóan a fiú is része, tanúja volt egy, a múlt század elejéig, Ady Endre fellépéséig visszanyúló Nagy Történetnek, amelynek tétje, célja a modem polgári Magyarország megteremtése volt. Visszatekintve a majd' kilenc évtized eseményeire, a két világháborúra, a Monarchia széthullására, a nemzeti szenvedé­lyek országhatárokat robbantó erejére, a forradalmak és ellenforradalmak ön- és egymást emésztő küzdelmeire, a holokausztra, a szocializmus totális diktatúrába fúló kísérletére, hogy meghaladja a kapitalizmus feloldhatatlan társalmi ellent­mondásait, egyre jobban látja és érzi, hogy mind ezek mennyire nehéz dilemmák, döntések elé állították a kortársakat. A hajdani történet szereplői nem feltétlenül ismerték, ismerhették egymást. Mihályi Ödön és Horváth Zoltán nagyjából egyidősek voltak, ugyanazokat a pesti utcákat rótták, ugyanazokon a gyűléseken lehettek jelen, ugyanazokban a körök­ben forgolódtak, mégsem ismerték egymást. Déry Tibor, Németh Andor viszont mindkét apámnak barátja volt. Emlékszem, valamikor a harmincas évek második felében, Márai Sándor járt nálunk a Bajza utcai lakásban. Zoltán kemény szemre­hányásokkal illette, opportunizmussal vádolta, amit nem tehetett volna meg, ha nem lettek volna korábban barátok, Márai feleségét, Lolát még leánykori, kassai barátság fűzte anyámhoz. A fiú még gyerek volt, amikor találkozott József Attilával, anélkül, hogy tudta volna, ki beszélget az édesanyjával. Már érettségiző diák volt, amikor a szárszói öngyilkosság után ő is megértette József Attila költői nagyságát. Berény Róbert I 367

Next